„Szöktetés a szerájból” változatai közötti eltérés

A palota előtt, éjféli csendben, megtörténnek a szöktetés előkészületei. Egyik oldalon a pasa szerája, amelynek ablakában Constanzának kell Belmontéra várnia, a másikon Ozmin háza, melyből Blondét készül kiszabadítani Pedrillo. A felvonást a virrasztó Belmonte áriája nyitja meg, amely tulajdonképpen egy átszellemült boldogságot sugárzó idill. Pedrillo és Klaas óvatosan elhelyezi a létrákat a két leány ablaka alatt; a hűséges Klaas a hajón várja a szökevényeket. Pedrillo, akin egyre jobban erőt vesz a félelem, sokért nem adná, ha már kinn a tengeren járnának, maguk mögött hagyva keserves rabságuk földjét; de hát addig még sok mindenen kell átesni -– azért végre is összeszedi magát és Belmonte sürgetésére megadja a megegyezéses jelet a leányoknak egy ablakuk alatt eldalolt halk, mandolinos románccal. Constanza és Blonde azonban, úgy látszik, mélyebben alszanak ezen az éjszakán és így Pedrillónak végig kell énekelnie az afrikai rableány romantikus megszabadításáról szóló kalandos románcot. Most végre életjelet adnak: előbb Constanza jelentkezik, akihez Belmonte sietve felkúszik a létrán, azután, Pedrillo türelmetlen sürgetésére végre megjelenik Blonde is. Mialatt Belmonteék elsietnek a tengerpart felé, Pedrillo üggyel-bajjal felkapaszkodik a leány ablakába. De ez a késedelem most csakugyan végzetessé vált. A szerájnak egy néma szerecsen szolgája észrevett valamit és most idevezeti a még félig mámoros Ozmint. A létrák mindent elárulnak. Ozmin tajtékzik a dühtől. Hiába Pedrillo kétségbeesett kedélyeskedése, hiába a Belmonte felajánlotta fejedelmi jutalom, a pasa elé viteti őket és most már valóban vért akar látni.