„Milan Alexandru Florian” változatai közötti eltérés

a
Kezdetben hatalmas kísérletező kedv jellemezte grafikáit és festményeit, míg megtalálta a saját egyéni stílusát. Nagyon sokszor hónapokra eltűnt az erdélyi magyar és román falvakban, s csak a festésnek élt. Szülővárosában, ahol az életét leélte, kedvenc tartózkodási helye a [[falu]]-[[múzeum]] volt, az volt az ő nyugalmas [[sziget]]e meg a [[Szent Mihály-templom (Kolozsvár)|Szent Mihály-templom]]. [[zene|Zenész]] öccsének emigrációba vonulása miatt 15 évig ([[1970]]-[[1985]]) nem mehetett ki Romániából, de festményeivel szerepelt a külföldön rendezett román képzőművészeti kiállításokon [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]], [[Kína|Kínában]], [[Vietnam]]ban, [[Spanyolország]]ban.
 
Számos [[románia]]i kiállítása után első átütő sikerét [[1981]]-ben aratta a [[bukarest]]i ''GAMB'' galériában miniatűr festményeivel. A 11x11—15x1511×11–15×15 cm-es olajjal és temperával festett [[miniatúra|miniatúrák]] kapóra jöttek a [[város]]i kis lakásokban lakók művészeti igényeinek kielégítésében. Az a szürreális valóság, amely színesen és sokszor apokaliptikus hangulattal átitatva megjelent [[életkép]]eiben, [[tájkép]]eiben, [[csendélet]]eiben és [[arckép|portré]]iban, közel hozta valamennyi romániaihoz az [[erdély]]i tájat, életformát és hangulatot. Az itt és most, de egy kicsit más is, más volt, más lesz, s mindezt festette folyamatosan haláláig. [[Esztétika]]i, [[filozófia]]i, művészetelméleti tanulmányai egyre érettebb alkotásokat hoztak. Mind [[Románia|Romániában]], mind [[Magyarország]]on, [[Németország]]ban, [[Belgium]]ban sikerrel mutatta be alkotásait. Képei számos állami- és magángyűjteményben megtalálhatóak hazájában és külföldön.
 
Élete utolsó évtizedében a [[magyarország]]i képzőművészekkel is tartotta a kapcsolatot, több alkotó táborban vett részt: [[Keszőhidegkút]] (1997), [[Vaja]] (1998), [[Gyula (település)|Gyula]] (1999), [[Mártély]] (2000).