„Szabályos test” változatai közötti eltérés

A szabályos vagy platóni testek ősidők óta ismertek. Már a neolitikus ember is készített ilyenhasonló kockákatformákat, amelyekrőlmelyekről [[Skócia]] régészeti leletei tanúskodnak ezer évvel Platón előtt (Atiyah and Sutcliffe, 2003).

A régi görögök a matematikájukhoz kapcsolódva tanulmányozták őket, és [[Proklosz]] az írásaiban [[Püthagorasz]]nak tulajdonítja fölfedezésüketa felfedezésüket. Más írások is igazolják, hogy Püthagorasz már ismerte a tetraédert, a kockát, a dodekaédert, - az oktaéder és az ikozaéder fölfedezésétfelfedezését viszont [[Theaetetus]]nak, Platón kortársának tulajdonítják. Annyi bizonyos, hogy Theaetetus a matematikai leírását adtamegadta mind az öt testnek, sőt ő adta az első bizonyítását is annak, hogy ez az öt test a szabályos konvex testek teljes készlete (három [[dimenzió]]ban).

A platóni testek fontos szerepet játszottak [[Platón]] filozófiájában. Ezekről Platón a ''[[Timaiosz (dialógus)|Timaiosz]]'' című munkájában ír, Kr. e. 360 táján. Az öt szabályos test közül négynek az őselemeket feleltette meg: a földet a kockának, a levegőt az oktaédernek, a vizet az ikozaédernek és a tüzet a tetraédernek. Az ötödikről, a dodekaéderről Platón homályosan nyilatkozik. [[Arisztotelész]] később ezt az ötödik elemet az éterrel azonosította, azzal az anyaggal, ami szerinte az égi szférákat alkotja. [[Euklidész]] is megadta az öt szabályos test matematikai leírását az [[Elemek|''Elemek''ben]]. Az utolsó könyvben (XIII.) leírja tulajdonságaikat, szerkesztésüket, sőt megadja a körülírt gömb átmérőjének és a szabályosbenne lévő test élhosszúságának az arányát is.

A 16. században [[Johannes Kepler]] német csillagász föltételezettfeltételezett egy olyan összefüggést, mely szerint az akkor ismert öt (a Földön kívüli) bolygó és az öt platóni test között. Ezeket az összefüggéseket Kepler a ''[[Mysterium Cosmographicum]]'' című könyvében közölte, amely 1596-ban jelent meg. Ebben a Naprendszer egy modelljét konstruálta meg szabályos testekbe és azok köré írható gömbök segítségével. Legbelül foglalt helyet az oktaéder, ezt követte az ikozaéder, majd a dodekaéder, a tetraéder és végül a kocka. Ez a modell egy közbülső láncszem volt Kepler kutatásaiban, és ezt a modellt el is vetette, amikor később fölismerte a bolygómozgás törvényeit.