„Triton (hold)” változatai közötti eltérés

| kép = [[Fájl:Triton moon mosaic Voyager 2 (large).jpg|250px|A Triton]]

A '''Triton''' a [[Neptunusz (bolygó)|Neptunusz]] hetedik és legnagyobb [[Hold (égitest)|holdja]]: a [[bolygó]]tól mért távolsága 354 760 km, átmérője 2706 km, amivel nagyobb a [[Pluto (törpebolygó)|Plutonál]] is. Keringése [[Retrográd mozgás|retrográd]], azaz a bolygó forgásirányával ellenkező irányba kering. Ezzel egyedülálló a nagyobb holdak között, mivel a legnagyobb retrográd keringésű hold átmérője is csupán 8%-a a Tritonénak. A Triton egyike azon kevés holdaknak a Naprendszerben, amiamik geológiailag aktívaktívak. Felszíne viszonylag fiatal, és [[jégvulkán]]ok borítják. A hold rendelkezik egy nagyon vékony, [[nitrogén]]ből és [[metán]]ból álló légkörrel.

== FölfedezéseFelfedezése ==

[[William Lassell]] fedezte fölfel [[1846]]. [[október 10.|október 10-én]], mindössze 17 nappal azután, hogy a Berlini Obszervatóriumban Johann Galle felfedezte a Neptunuszt. A bolygó és az első hold fölfedezésefelfedezése között itt telt el a legkisebb idő. Nevét a görög tengeristenről, [[Tritón]]ról, [[Poszeidón]] fiáról kapta.

Keringése kötött, azaz mindig ugyanazt az arcát mutatja a Neptunusz felé, emellett [[Retrográd keringés|retrográd]], vagyis a bolygó forgási irányával ellentétes. Ez azt valószínűsíti, hogy a hold nem a Neptunusszal egyszerre alakult ki, hanem a [[Neptunusz]] később foghatta be. A kölcsönös [[árapály]]-hatás miatt egyre közelebb kerül a [[Neptunusz]]hoz, és körülbelül 3,6 milliárd év<ref name="Chyba">{{cite journal

A Triton átmérője 2705 km, ezzel a [[Neptunusz]] legnagyobb, és a [[Naprendszer]] hetedik legnagyobb holdja. Tömege messze meghaladja a Neptunusz többi holdjáét - a bolygó körül keringő holdak tömegének 99,5%-át teszi ki. Mérete, sűrűsége, hőmérséklete és kémiai összetétele hasonló a [[Pluto (törpebolygó)|Plutoéhoz]]. Hasonlóan a PlutohozPlutóhoz, felszínét 55%-ban fagyott [[nitrogén]] borítja, 15-35% [[víz]]jéggel és 10-20% [[szárazjég]]gel, emellett tartalmaz csekély mennyiségű [[metán]]t és [[szén-monoxid]]ot. Felszíne 23 millió km² területű, ez a [[Föld]] szárazföldeinekszárazföldjei területének 15,5%-a. A Triton albedója az egyik legnagyobb a naprendszerbenNaprendszerben: a ráeső fény 60-95%-át visszaveri. Összehasonlításképpen, a [[Hold]] a ráeső fény mindössze 11%-át veri vissza.

Az égitest felszíne nagyon változatos. Felszínét vízjégréteg borítja, melyre [[metán]]- és [[nitrogén]]jég rakódott, ez utóbbi okozza a déli poláris sapka rózsaszínes árnyalatát. A [[Voyager-2]] által feltérképezett területrészt három nagy régióra osztották, ezek a sarkvidéki Uhlanga Regio, a keleti Monad Regio és a nyugati Bubembe Regio. A déli sarkvidéken jégvulkánokatjégvulkánok fedeztek felvannak. A jégvulkánokból folyékony nitrogén, metán és por keveréke lökődik ki, másodpercenként akár 150 méteres sebességgel, így több kilométer magasra is feljuthat, mielőtt nagy területen szétszóródna. A kitörés a törmeléket is magával ragadja, amit a szél széthord ésami hosszú sötét foltokat hoz létre a hold felszínén. Ezeknek a foltoknak a hossza elérheti a 70 km-t. Egy Voyager-2 felvételen 8&nbsp;km magas kilövellés látszik, ami a felszínre visszahullva 140&nbsp;km távolságra is eljutott. A Monad Regio domborzatilag két részre osztható, egyik nagyrészt egyenletesen sík, a másikat pedig vízjég alakította fallal övezett síkságok és lapos medrű mélyedések tagolják. A Bubembe Regio felszíne leginkább a sárgadinnye héjához hasonlítható. A tájat nagyjából 30 km átmérőjű, kör alakú gödrök pettyezik, melyet óriási repedések szabdalnak.

A Triton ritka, vékony [[nitrogén]]-légkörrel rendelkezik, amely kevés [[metán]]t és nyomokban [[szén-monoxid]]ot is tartalmaz. A légkör, hasonlóan a [[Pluto (törpebolygó)|Plutóéhoz]] a felszíni nitrogén párolgása nyomán jött létre. A megfagyott nitrogénjég-krstályokkristályok a felszín felett pár kilométerrel vékony felhőket alkotnak. A Felszín közelében 5-15 m/s sebességű szelek fújnak északkeleti irányba. Ennek az oka a déli jégsapkában a nitrogén szublimációja; a gáz északi irányba áramlik, amit a [[Coriolis-erő]] térít el kelet felé. A felszíni hőmérséklet 35,6 és 40 kelvin közötti, ezzel a leghidegebb égitest a Naprendszerben. A felszíni nyomás mindössze 1,4-1,9 Pa, ez a földi 1/70000-ed része.

== ForrásForrások ==

* Sir Patrick Moore: - ''A világegyetem atlasza''