„Spanyol barokk dráma” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
9. sor:
A kor drámáinak barokk jellegét tehát abban lehet megragadni, hogy követendő, illetve elrettentő példák bemutatásával megerősítik a nézők evilági (vagyis egy meghatározott, ám éppen elbizonytalanodó társadalmi szerepen alapuló) identitását, illetve előkészítik őket örök (és egyedül bizonyos) identitásukra. Az immanencia és a [[transzcendencia]] közötti feszültség igen sokszínűen (különböző témákban, műfajokban és szerepekben) és igen magas darabszámban jelentkezik, amit a színház egyértelmű „divatja” magyaráz.
 
== Színtársulatok ==
A darabokat helyhez kötött, 15-2015–20 fős állandó társulatok adták elő, melyekamelyek egész évben játszottak. Köztük volt egy ''autore'', vagyis egy vezető színész: ezek az emberek egyszerre voltak sztárok[[sztár]]ok (gyakran csak miattuk jártak előadásokra) és kétes egzisztenciák. Mellékszerepekre gyakran szerződtettek szolgákat és bohócokat[[bohóc]]okat, de ugyanúgy részesei voltak a társulatnak [[Zene|muzsikusok]], táncosok[[tánc]]osok, színházi segítők. Már nők is szerepeltek, ami miatt többen is erkölcstelennek titulálták a barokk színházat. Érdekes tény, hogy a fényes jelmezeket a színészek saját fizetésükből fizették, és egy jelmez 6-86–8 darab árát tette ki.
 
==A színpad==
A korábban viszonylag puritán spanyol színpad jelentősen gazdagodott a díszítettség terén. Pompás dekorációk, gazdag díszletezés, praktikus színházi gépezetek és ragyogó jelmezek jellemezték az előadásokat. Itt jelent meg először a perspektivikus színház is.