„Erich Bergel” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2. sor:
== Életpályája ==
Erich Bergel életének első négy évtizedét szülőhazájában töltötte. A szülői háztól kettős örökséget kapott: egyfelől a soknemzetiségű családot – hiszen édesapja szász, édesanyja pedig spanyol és magyar felmenőktől származott –, másfelől a kamarazene szeretetét és a mindennapi muzsikálás élményét. Hegedűs édesapja irányításával, három testvérével együtt részt vett a házimuzsikálásban, s már kora gyemekkorától kezdve hegedült, fuvolázott és zongorázott. Már 18 éves korában a [[Nagyszebeni Filharmonikusok]] fuvolistája volt. A felfedezendő [[hangszer]]ek sorát hamarosan az orgona és több rézfúvós instrumentum is gyarapította. (Kiváló hangszerismeretét később a zenekari munkában kamatoztatta, és amikor az 1960-as években politikai okokból egy ideig nem gyakorolhatta karmesteri hivatását, a [[Kolozsvári Filharmonikus Zenekar]] trombitásaként kereste kenyerét.) 1950 és 1955 között a [[
Tanulmányai végeztével 1955-től négy esztendeig [[Nagyvárad]]on működött zeneigazgatóként, majd 1959-ben a Kolozsvári Filharmonikusok karmestere lett, de még abban az esztendőben letartóztatták „államellenes szervezkedés” vádjával. A kommunista hatalom szemében az volt valódi „bűne”, hogy zeneigazgatóként rendszeresen előadott vallásos témájú műveket, és számos orgonahangversenyen is közreműködött. Hét évre ítélték, majd három és fél – börtönben, illetve munkatáborban töltött – esztendő után, 1962-ben szabadult amnesztiával. A rabság éveiben különösen intenzíven tanulmányozta A fúga művészetét, feltárva Bach ciklusának kristálytiszta logikáját, a motívumok szerves összefüggéseit, sőt meggyőző stiláris hitelességgel kiegészítette a befejezetlenül maradt [[A fúga művészete#A befejezetlen fúga|utolsó fúgát]] is. Ezt a jelentős tudományos munkát 1980-ban és 1985-ben két kötetben publikálta.
|