|
[[Fájl:Bp Stanisław Adamski.jpg|130px|thumb|Stanisław Adamski]]
[[Fájl:Wojciech Korfanty.PNG|130px|thumb|Wojciech Korfanty]]
[[Fájl:Ignacy Paderewski 02.jpg|130px|thumb|Ignacy Jan Paderewski]]<!-- QQQQ Eddig jutottam Pepo41-->
A forradalom szinténis Nagy-Lengyelországban tört ki. Titkos hadiszervezetekkatonai szervezetek alakultak meg [[Poznań]]ban, [[Jarocin]]ban és [[Inowrocław]]ban. Összegyűjtöttek fegyvertFegyvert és muníciót gyűjtöttek, amelytelőbb kilopták hadiraktárokbólazt a katonai raktárakból. Poznańban megalakult a Katonai Tanács, amely kezdetben csak a németekből állt, de később a lengyelek is mentektagjai lettekmentek be oda.
1918. november 10-én a lengyel nemzetiségű katonák fellázadtak a német hatóság ellen [[Ostrów Wielkopolski]]ban és kihirdették az “Ostrów-i Köztársaság” alakulását,megalakulását. amelyEz november 26-áig létezett.
1918. november 11-én Németország megadta magát, amimegadásával a világháború végét jelentettevégétért. AztEzt a dátumot a lengyelországilengyelor függetlenség visszaszerzése napjának is ismerik el. – de azAz új állam határaihatárait azonban még mindig nem voltakállapították állapítva,meg. Nagy-Lengyelország pedig még mindig a német hatóságfennhatóság alatt voltállt. Ebben az időben létrejöttjött létre Poznańban a soknemzetiségű Polgári Őrség, amely átvette a rendőrség feladatait. Rövidesen a lengyelek eztennek uralkodták el ésrévén eltávolították a lengyeleknek kedvezőtlen [[Poznań]] főpolgármesterét, Georg Wilms-ot. –Őt Jarogniew Drwęski helyesítette. Ennek ellenére a német hatóság megengedett működniengedélyezte az ŐrségnekŐrség működését, hogy az tartson nyugalmat Nagy-Lengyelországban.
November 12-éig az egész Nagy-Lengyelországban létrehoztaklétrehozták munkásia munkás- és katonaikatonatanácsokat tanácsokatés megaz ún. polgári bizottságokat (azutánkésőbbi – néptanácsokranevükön: átneveztéknéptanácsok). A bizottságok élen a poznańi Központi Polgári Bizottság állt (CKO – ''Centralny Komitet Obywatelski''),. ezEnnek élenélén viszont – a három emberből álló Főbízottság volt, amelyben mindegyik szemelymindegyikük képviselt egy, a németek által megszállt, tartományt:. '''Stanisław Adamski''' - Nagy-Lengyelországot, '''Wojciech Korfanty''' - [[Szilézia|Sziléziát]], '''Adam Poszwiński''' - [[Kujávia|Kujáviát]]. Hamarosan a CKO átalakult Főnéptanáccsá (NRL – ''Naczelna Rada Ludowa'').
UgyanazonUgyanezen a naponnovember megtörtént12-én volt a „városházi merenylét”merenylet” Poznańban. Ott a Katonai Tanács tanácskozott, amelyben a németek többséget alkottak és a lengyelek ezt meg akarták fosztani őket ettőlszüntetni. AzértEzért a tanács ülésére benyomult aegy lengyeleklengyel csoportjacsoport, amelyt támogattaamelyet a városház előtt összegyűlt lengyellengyelek tüntetése tüntetéstámogatott. A megremültmegrémült képviselők eltávolítottákeltávolítottak a Tanácsből négy németet és a lengyelekkel helyesítették őket. Hasonló „merenylétek”„merényletek” lezájlottak isvoltak más városokban is (pl. Jarocinban, Ostrówban, [[Gniezno|Gnieznóban]]).
A német hatóságot pletykákolyan híresztelések nyugtalanították, hogy [[Józef Piłsudski]], lengyel államfő, indul amegindult katonaival Poznań felé. (amitIlyet a lengyelek gyakran terjesztettek, hogy megijesszékijesszék a németeket). AzértEzért november 15-én a berlini kormány döntöttdöntévével létrehoznihaderőket haderőkethozott létre, amelyeknek védeniük kellett a Németország keleti tartományait a „bolsevizmustól” és a „lengyel lázadástól”. IlyÍgy módonjöttrk létrejöttlétre az ún. ''Grenzschutz'' (= határvédelem) önkéntés osztagjaiosztagai, amelyek azután [[Litvánia|Litvániában]], [[Lettország]]ban, Keleti (Gdański) [[Pomeránia|Pomerániában]] és Felső [[Szilézia|Sziléziában]] majd is működtek. <!-- QQQQ Eddig jutottam Pepo41-->
November 18-án végbement a választástörtént az Országos SzejmhezSzejm és járási néptanácsokhoznéptanácsok megválasztása. Két nap utánnappal később'''Jędrzej Moraczewski,''' Nagy-Lengyelországból származó lengyel miniszterelnök mondtabejelentette, hogy Nagy-Lengyelország csatolása a kormányának egyik legfontosabb felatada lesz. A Németország által megszállt lengyel területek képviselői mégis megtagadtak elfogadni minisztériumi állásokat a varsói kormányban, mert – a véleményük szerint – Piłsudskit nem a nemzet választotta ki az államfő állására, hanem a megszálló központi hatalmak erőszakolták rá. A Nagy-Lengyelország kedvetlensége Piłsudski iránt főként ebből következett, hogy az a tartomány mindig határozottan ''endecját'' támogatta, amelynek a vezetője, Roman Dmowski, Piłsudski nemcsak politikai, hanem személyes ellenféle volt. Az a kedvetlenség egészen a [[Második Lengyel Köztársaság]] végéig tartott meg – a 2. világháború kitöréséig.
Eközben Nagy-Lengyelországba ''Grenzschutz'' új osztágjai érkeztek, ami azt jelentett, hogy a németek erővel akartak megoldani a problémát a lengyelekkel. Az NRL követelésük következtében december 15-én a lengyel kormány megszakította a diplomatikus kapcsolatokat Németországgal.
| 