„Pécsi József (fotóművész)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: Kategória:Magyar szakírók |
|||
1. sor:
'''Pécsi József''' ([[Budapest]], [[1889]]. [[április 1]]. – Budapest, [[1956]]. [[október 7]].) fotóművész, fényképészeti szakíró és szaktanár.
= Élete, munkássága =
1889- ben született, Pécsi József egy személyben fotómûvész, aranykoszorús fényképészmester, szakíró, szaktanár, mûgyûjtô volt - mindegyikbôl a legjobb. Amihez hozzányúlt, arannyá változott kezei között. Abban a fotográfiai stílusban nevelkedett, képződött, ami a századforduló körül formálódott ki. Ez a piktorializmus: festőies, lágy rajzú képek, nemeseljárások, lágy kontúrok.
Fiatal korában a Müncheni Fotográfia Akadémián tanulta a fényképész szakma rejtelmeit. A külföld elôször 1911-ben figyelt fel rá, amikor a fényképészeti akadémián kitüntetéssel végezvén, megkapta a legrangosabb német szakfényképészeti kitüntetést, a Dührkoop-érmet. Ekkortól kezdve folyamatosan érkeztek címére a rangosabbnál rangosabb elismerések, díjak. A 20-as évekre a festőies fotográfia elhalványul, kikopni látszik. Ő is tagja annak a csoportnak, akik egy teljesen új stilust gyakoroltak és akartak „meghonositani”. Ez volt az Avantgarde. Pécsi ennek a csoportnak aktív tagja volt, megalapitotta és formálta ezt a stílusirányzatot. 20-30as évekre nagymenő, híres portréfotós-, meghatározó személyisége lett a közéletnek.
Sok nyelven jól beszélt, nagy műveltségre tett szert, a polgári világnézetet képviselte(jó család, jó életmód). Tudásszomja mérhetetlen volt, mindent magába szívott, minden érdekelte pl.: a kémia. Saját nemeseljárást fejlesztett ki, ez volt a PEJO. Ez a 19. különleges nyomtatásos nemeseljárás. Sokfelé utazott, valódi szakértelemmel gyûjtötte a 18. századi francia bútorokat, festményeket, textileket. Elismert értôje lett a mûtárgyaknak. Az új stílusú fotográfia szellemében remek képeket készített, mesterként mûvelte az összes nemeseljárást is. Neves emberek portréit készítette el: Bartók Béla, Kassák, Kosztolányi, Egry József, Pablo Casals, Anna Pavlova, Nizsinszkij... de a 60 éves Rákosi fotózására is ôt hívták be. A Deutsche Kunst és az angol Studio közölte munkáit.
1913-ban megalapitotta a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolájában ''az első állami és hivatalos fényképész szak''ot, és a szak középfokú oktatását. Ez ma a Képzőművészeti Gimmnázium, amelyet Mária Terézia alapított és a Török Pál utcában található. Ez egy művészetorientált és erős múlttal rendelkező iskola. 1920-as években eltanácsolták Pécsit a tanítástól, majd a 40-es években visszahívták. Az ő munkássága alatt kezdett el beindulni a ''reklámfényképezés'', megjelenik a fotó a reklámban. Pécsi foglalkozott vele először, és rögtön magas szineten. Végletekig leegyszerűsítette a témát és csak a tárgy maradt. Ezek a képek mindig nagyon ütősre sikerültek és könnyen gyorsan olvashatóak voltak. A fényképen megjelenik a tárgy a maga valójában, nagyon fontos a vizualitás és a mondanivaló. A tömegtermelés miatt, nagyban segíti ill. motiválja a vásárlót, hogy melyiket válassza a sok termék közül. Több műfajban ishelyt állt, pl.: reklám, portrék(hírességek), aktfotók, csendéletek, tájak (Avantgarde stílusban, amelynek főbb jellemzői: borotvaélesség, anyagszerűség, fény-árnyék kompozíciok). 1930-ban megjelent ''Photo und Publizität'' címû reklámkönyve.
Középkorúan házasodott meg, felesége Rozika mindig mellette volt, és hogy férje munkásságát továbbvigye, megalapitotta a Pécsi József - ösztöndíjjat, amelyet fiatal tehetségek kapnak évente. A 2. VH. alatt bujkálnia kell, '45 után nem találta helyét az új rendszerben, teljesen elszegényedett. 50-es években igazolványképeket készített a belügyminisztériumi dolgozoknak. '56 nyarán elhunyt betegsége folytán, és ezzel lezárult egy korszak a magyar fotográfia történetében.
[[Kategória:Magyar fotográfusok]]
| |||