„Empirizmus” változatai közötti eltérés

==== John LockLocke (1632-1704) ====

LockLocke [[Oxford]]ban végezte a filozófiát, de természettudományi és orvosi képzésre is szert tett (Boros, 2011). Úgy véli, egy olyan filozófiára van szükség, amelynek legfőbb célja, hogy a természettudományos megismerés útjából eltakarítsa az akadályokat. Lerombolja az Isten és az ember közötti közvetlen kapcsolatba vetett hitet. Legismertebb műve az ''„Értekezés az emberi értelemről”'' (1690). Ellentétben elődeivel, nem magára a kutatás módszertanára hegyezi ki filozófiájának élét. A művet többszöri nekifutásra írja meg, és végső állapotára sem nevezhető egy koherens, összefüggő filozófiai, módszertani rendszer kifejtésének, inkább több gondolatmenet egymásba fűzése. Megkülönbözteti az egyszerű és összetett ideáinkat, az egyszerű ideák Istentől származnak, ha nem onnan származnának, akkor elménk kitalációi lennének, akkor pedig mindenféle a világ megismerésére irányuló módszertan megteremtése teljesen hiábavaló volna. Az összetetteknek 3 fajtája létezik, csak úgy, mint az elme megismerő tevékenységének. Ez a három fajta a szubsztancia, a módusz és a viszony, azaz a megismerésé az intuitív tudás, a bizonyításra épülő tudás, és az ítélés. (Biris, 2011). Bevezette a ''„tabula rasa”'' fogalmat, melyet üres lapnak, vagy tiszta táblának is szokás fordítani (Darai, 2001). Úgy véli, elménk születésünkkor egy ilyen üres lap, amelyre a tapasztalás útján kerülnek a fogalmak. Híres mondása, melyet az empirizmus is magáévá tett: ''„Semmi sincs az értelemben, ami előtte nem volt az érzékekben”'' („Nihil est in intelectu, quod ante non fuerit in sensu”) (Darai, 2001).

Berkeley már a felvilágosodás korához tartozó filozófus, végzettségét tekintve [[teológus]] (Boros, 2011). Észreveszi, hogy a [[matematika|matematikában]] is igen sok a fogalmi tisztázatlanság, és úgy véli a matematika sem kevésbé irracionális, mint a szellemtudományok módszertana, így helytelen csak ez utóbbit elvetni. Úgy véli önmagában az érzékeink nem képesek elvezetni bennünket a valósághoz, hiszen nincs bennük semmi természetes geometria. Amit matematikai következtetésnek gondolunk gyakran tapasztalatok sorozatára épülő, az indukcióhoz nagyon hasonló „következtetési” forma. Az egyetlen érzék, amely a valóságot mutatja meg a [[tapintás]]. Fő műve a ''„Tanulmány”'' címet viseli. Ellentétben LockkalLockekal úgy véli, nem léteznek absztrakt [[Platon|ideák]]. Ezek ugyanis úgy képződnének, hogy el kellene vonatkoztatnunk az alattuk lévő ideák partikuláris jegyeitől, ez azonban nem lehetséges, nem tudunk elképzelni egy oldalak és szögek nélküli háromszöget (Biris, 2011).

Hume jogásznak indult, de az irodalom és a filozófia elterelte figyelmét, főként [[Marcus Tullius Cicero|Ciceró]] volt rá hatással (Boros, 2011). Fő műve az ''„Értekezés az emberi természetről”'' (nem összekeverendő LockLocke művével), melyet névtelenül jelentett meg. Az írás igen csak megosztotta a korabeli filozófusok véleményét. Elválasztja a hitet és a tudást. Úgy véli Isten létét nem kell bizonyítani, a [[vallás]]i kérdéseket nem szabad a tudományos kérdésekkel keverni. A vallást és Istent hinni kell, ott nincs helye a tudományos módszertannak. Véleménye szerint a filozófia módszertanának is fel kellene vennie a természettudományos módszereket. Nagy hangsúlyt fektet a tudományos módszertan [[Etika (filozófia)|etikai]] problémáira, kifejti, hogy emberekkel nem lehet úgy kísérletezni, mint a természetbeli jelenségekkel. Továbbá kiemeli a természetes közeg fontosságát, ahhoz hogy megfelelő képet kapjunk, az emberről nem vizsgálhatjuk mesterséges körülmények között. Az emberi természetről szóló értekezés nem az emberről szól, hanem a tárgyról, melyben minden más tudomány megalapozódik. Megkülönbözteti az ideákat a benyomásoktól. Benyomás az, amit épp az adott pillanatban észlelünk, idea pedig az, ami a több benyomás során alakult ki bennünk (Boros, 2011).