„Brennbergbánya” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
42. sor:
A bánya működésének közel két évszázada alatt mindig a város birtoka volt. Az egymást követő bérlők fejlesztései a 19. század utolsó évtizedeire az ország egyik legjelentősebb, legkorszerűbb bányájává tették.
[[1944]] végén a [[Vörös Hadsereg]] elől menekülő [[hungarizmus|nyilas]] vezetőség ideiglenesen Brennbergbányára tette át székhelyét [[Farkasgyepű]]ről, majd innen [[Kőszeg]]re mentek tovább. Brennbegben a hegyoldalban kialakított bányatárószerű óvóhelyeket biztonságosnak tartották [[Szálasi Ferenc|Szálasi]] számára. A nemzetvezető menyasszonyát, Lutz Gizellát
Az utolsó bányamunkások [[1953]] januárjában költöztek el. Ők a megelőző év őszétől a leszerelést végezték. [[1956]] novemberében öt napon át ismét folyt a termelés, de aztán végleges döntés született. Becher Nándor érzelemgazdag helytörténeti könyvében az alábbiakat írja a megszüntetés hatásairól: „Sajnos, 1959 decemberében véglegesen és örökre leállítják a brennbergi bányát. Amit kétszáz év alatt az itt dolgozók építettek, azt [[1952]]-ben és [[1959]]-ben lelkiismeretfurdalás nélkül szétrombolták. Így szűnt meg egy kétszázéves bányakultúra. Az élet szűnt meg Brennbergbányán, a sportkör, a híres dalárda, a 35 tagú bányász fúvószenekarral együtt. Egyik család a másik után költözött el. Igaz, nyugdíjazásuk után egyesek visszatértek az elcsendesedett településre, ahol most nagyon sok fejlesztenivaló lenne…”
|