„Új arcvonal” változatai közötti eltérés

== Az antológia szerzői, fogadtatása ==

 

 

Az antológia élénk fogadtatásra talált: [[Reményik Sándor]] az [[Erdélyi Helikon]]ban személyes hangon szólítja meg a kötet szerzőit: „Ti… nem vagytok egységes arcvonal és nem vagytok egyformán fiatalok az én érzésem szerint: hála Istennek, még nem vagytok egy új csukaszürkébe uniformizált lelki »katonái az időnek«. A kollektivitás szavalókórusa nem dübörög belőletek, a világtengerek morajló monotóniája sem.” Kritikája további részében elsősorban a kötetben megjelent három tanulmánnyal foglalkozik. Jancsó Elemérnél kifogásolja a „mondvacsinált objektivitást”, a kategorikus ítélkezést az egész előző nemzedék fölött; László Dezsőnek ''A kisebbségi élet ajándékai'' című írása kapcsán viszont azt tartja kiemelendőnek, hogy „felfedi és megdicsőíti a [[transzilvanizmus]] lényegét, amikor igazi [[keresztény]] lélekkel a [[kisebbség]]i élet ajándékairól beszél”; Debreczeni Lászlóéval kapcsolatban túlzónak érzi a szerzőnek azt a megállapítását, miszerint a magyar művészet forrását kizárólag a népben kell keresni, s elutasítja azt a [[Szabó Dezső]] „rég elcsépelt, nevetséges vérség-elméleté”-ből kiinduló állítást, miszerint „igazi művész csak vér szerinti magyar lehet”. Foglalkozik a szépirodalmi anyaggal is: a [[Költészet|versekből]] kirajzolódó képet heterogénnek, a [[próza|prózát]] pedig különösen súlytalannak érzi. A költők közül Varró Dezsőt, Szemlér Ferencet és Bányai Lászlót emeli ki: „Ők – írja – valóban »utánpótlás« és nekünk beteljesedő drága reménységünk.”