„Szentimrei Jenő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
7. sor:
Az [[Első világháború|I. világháborúban]] teljesített hosszú [[front (harcterület)|frontszolgálata]] alatt szerzett tapasztalatai és súlyos sebesülése számos gondolatot ébreszt benne, s ezeket verseiben adta közre, ''Erdély felől'' című kötetében (1916). Kifejezi az egyszerű közkatonák szenvedéseit (''[[Székelyek|Székely]] katona keserves éneke,'' ''Ének a jó katonáról,'' ''Fejetlen katonák balladája'').
 
Részt vett az [[Őszirózsás forradalom|1918-as forradalomban]], a forradalmak után pedig az erdélyi magyar irodalmi élet és az erdélyi magyar sajtó megszervezésével foglalkozott. Már 1918-ban alapítója és szerkesztője az ''[[Új Erdély|Új Erdély]]'' című folyóiratnak. Az [[1920-as évek|1920-as]] és az [[1930-as évek]]ben erdélyi újságoknál, a [[kolozsvár]]i Vasárnapi Újságnál, a [[Keleti Újság]]nál, az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzéknél]], a [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapoknál]] munkatárs vagy szerkesztő.
 
Versei (Nyári délután Egeresen, 1924; Ki kell mondani, 1930) még mindig Ady hatásáról is vallanak, de a sok újságírás, a sok szerkesztés, az erdélyi irodalmi közösségekben való lét, az egyre kilátástalanabb út meghozza az ő egyéni hangját (''Toronyépítők Bábelnél'', ''A mindenek dala'').
 
A [[Második világháború|II.második világháború]] után is mindjárt az erdélyi magyar művészeti és irodalmi életet szervezte, igazgatója lett a [[Kolozsvári Állami Magyar Színház]]nak, majd a Józsa Béla Athenaeum (azelőtt Minerva) Irodalmi és Könyvkiadó Vállalatot vezette, végül a [[Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem|Szentgyörgyi István Művészeti Főiskolán]] tanított haláláig. A [[magyarország]]i [[1956-os forradalom]] bukása után számos más kolozsvári értelmiséggel együtt ([[Asztalos István (író)|Asztalos István]], [[Balogh Edgár]], [[Csehi Gyula]], [[Bartalis János]], [[Földes László (irodalomkritikus)|Földes László]], [[Horváth István (költő)|Horváth István]], [[Horváth Imre (költő)|Horváth Imre]], [[Kacsó Sándor (újságíró)|Kacsó Sándor]], [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]], [[Létay Lajos]], [[Marosi Péter]], [[Salamon László (költő)|Salamon László]], [[Szabó Gyula (író)|Szabó Gyula]], [[Szabó István]], [[Szabédi László]], [[Tamás Gáspár]]) aláírta azt a nyilatkozatot, amely ellenforradalomnak bélyegezte a magyarországi eseményeket,<ref>[http://vincze.adatbank.transindex.ro/index.php?action=nev_mutato&mutato=655&mut=Szentimrei%20Jen%F5,%20%EDr%F3,%20sz%EDnh%E1zigazgat%F3 Erdélyi magyar adatbank, Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája : 1944-1955]</ref> így maradhatott bent ő is és az ő hagyatéka továbbra is a tudományos- és irodalmi közéletben.
 
Teljes és gazdag életművet hagyott az utódokra, verseket, drámákat, publicisztikát, visszaemlékezést, színháztörténetet. Mind 1989 előtt, mind a [[1989-es romániai forradalom]] óta az ő életművéből is táplálkozik az erdélyi magyar irodalom és kultúra.