„XIII. Károly svéd király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
36. sor:
Károly 1748. október 7-én született [[Stockholm|Stockholmban]], [[Adolf Frigyes svéd király]] és felesége, Luise Ulrike von Hohenzollern ([[II. Frigyes porosz király|Nagy Frigyes]] porosz király húga) második fiaként. Mindig közel állt [[III. Gusztáv svéd király|Gusztáv bátyjához]], és miután az 1771-ben trónra került, támogatta az államcsínyben, melynek során letartóztatták az Államtanács tagjait, új alkotmányt fogadtattak el, és elsöpörték a királyi hatalom gyengítésén fáradozó Kalap és Sapka politikai frakciókat. Károly jutalmul megkapta a [[Södermanland tartomány|Södermanland]] hercege címet. 1777-ben bátyja oroszországi útja idején ő kormányozta az országot, és 1780-ban, mikor III. Gusztáv [[Spa|Spában]] tartózkodott, Károly látta el a hadsereg főparancsnoki tisztét.
 
Az 1788-ban kitört svéd-orosz[[Orosz–svéd háború (1788—1790)|orosz–svéd háborúban]] Károly tengernagyként szolgált és részt vett a hoglandi (1788. június 7.), ölandi (1789. július 26.) és a viborgi (1790. július 4.) tengeri ütközetekben.
 
1789-ben támogatta III. Gusztáv új törvényeit, amellyel visszaszorította a nemesség privilégiumait és megerősítette a királyi hatalmat. Mindeközben jó kapcsolatot ápolt az ellenzék prominens személyiségeivel is, ám arra nincs bizonyíték, hogy előre tudott volna a király 1792-es meggyilkolásáról. Az uralkodó halála után egészen 1796-igos nagykorúvá válásáig Károly volt a [[IV. Gusztáv svéd király|IV. Gusztáv]] gyámja és az ország régense, bár a gyakorlatban a kormányzói feladatokat Gustaf Adolf Reuterholm látta el. 1803-ban a Boheman-eset kapcsán Károly és felesége konfliktusba került a királlyal. A hercegi pár belépett a szabadkőműves misztikus Karl Adolf Boheman okkultista titkos társaságába. A társaságnak több főnemesi tagja is volt, többek között a királyné anyja is. Mikor Boheman a IV. Gusztávot is megpróbálta bevonni, forradalmi nézetek terjesztésének vádjával letartóztatták és száműzték. A nyomozás során Károlyt is kihallgatták és feleségének a királyi tanács előtt kellett felelnie a kérdésekre.
 
1808-ban, IV. Gusztáv finnországi tartózkodása idején ismét Károly volt a hadsereg főparancsnoka.