Mednyei és medgyesi báró '''Mednyánszky Alajos''' ([[Révayfalva]], [[1784]]. [[április 20.]] - [[Galgóc]], [[1844]]. [[június 17.]]) magyar királyi belső titkos tanácsos, Nyitra vármegye főispánja, író, történész, az [[MTA]] tiszteletbeli tagja, a 19. századi iskolarendszer egyik reformere.
==Élete==
Mednyánszky László báró császári-királyi kamarás és Esterházy Jozefin grófnő fia. Tanulmányait nyolcévesen a trencséni[[trencsén]]i piaristák gimnáziumában kezdte. 1797-1801 között a bécsi [[Theresianum]]ban tanult. 1801-ben [[Sarau]] gróf pártfogásával nemes apród volt a bécsi udvarban. 1801-1804 között a pozsonyi királyi akadémián bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott. Pályafutását 1804-ben a bécsi kancelláriánál kezdte. 1805-ben tiszteletbeli fogalmazó, 1806-tól római császári kamarás lett. Őt bízták meg, hogy Napóleon közeledő hadserege elől a kancellária levéltárát Bécsből Budára szállítsa. 1810-ben [[veszele]]i birtokára vonult vissza és csak a helyi vármegyei ügyekkel foglalkozott, majd történeti, irodalmi és régészeti tanulmányokat folytatott. Meséket, mondákat, okleveleket, régészeti emlékeket és gazdag könyvtárat gyűjtött. Gyűjtötte az eredeti okleveleket vagy azok másolatait, heraldikai és szfragisztikai tárgyakat. A [[nemesi felkelés]] létesítésében tevékenyen részt vett.
1820-ban feleségül vette Majláth Ágnes grófnőt, [[Majláth József]] államminiszter leányát.
Tagja volt a Magyar tudós társaság tervének elkészítésére az 1825-271827. országgyűlés által kiküldött bizottságnak. 1828-ban tagja volt annak a bizottságnak, amely az iskolák és nevelés reformtervének kidolgozásán munkálkodott. 1830-ban királyi helytartótanácsos lett és a fővárosi kolerajárvány ügyeiben mint királyi biztos működött. 1833-ban királyi biztos a Torontál vármegye és kikindai kerület közt felmerült határvillongások kiegyenlítésében. Ezekután királyi udvari tanácsossá és kancelláriai előadóvá, majd 1835-ben Trencsén vármegyei főispáni helyettessé nevezték ki. 1836-tól két éven át a királyi kamara ügykezelését oldotta. 1837-ben valóságos belső titkos tanácsossá és királyi kamarai alelnökké, ill. [[Nyitra vármegye]] főispánjává nevezték ki. 1839-ben az iskolák rendezésére kinevezett bizottmány elnöke lett. Egy [[nemzeti bank]] tervének kidolgozásával is megbízták. 1842-ben főkincstárnoki (kamaraelnöki) méltóságra emelkedett.
A bajor királyi tudományos akadémia tiszteleti tagja lett 1817-ben. 1836-tól valóságos belső titkos tanácsos. Az MTA igazgatósági tagja 1830. november 17-től, tiszteleti tagja 1831. február 15-től.
