„Horti Pál” változatai közötti eltérés

Iparművészeti tervei a ''Mintalapok''ban és a ''Magyar Iparművészet''ben jelentek meg, s egyre többet szerepelt bútor-, szőnyeg-és ékszertervezőként az Iparművészeti Társulat kiállításain. Ezután az agyagművesség felé fordulva kitanulta a fazekasmesterséget, a korongozást, a mázak készítését és égetését. Mázas kerámiai nagy sikert arattak az 1899-1900-as iparművészeti kiállításokon. Új patinázó és új zománcoló eljárást talált föl. Az előbbi szabadalmát a berlini Gladenbeck cég megvásárolta, a zománcoló eljárást már nem tudta szabadalmaztatni. Az Iparművészeti Társulat megbízásából ő rendezte az 1902. évi torinói kiállítás magyar iparművészeti csoportját, s [[1903]]-ban ugyancsak a társulat felkérésére a budapesti lakásberendezési kiállítást. Ebben az évben vették fel az Erzsébet szabadkőműves páholyba. Munkáival részt vett a [[párizs]]i (1900), a [[Torino|torinó]]i (1902), a st. louisi (1904) világkiállításon, sőt az utóbbi rendezéséhez 1904-ben feleségével [[New York]]ba költözött. Számos megbízást kapott itt, s ezért szabadságát meghosszabbítva bútorokat, üvegfestményeket, mozaik díszítéseket tervezett, s grafikai munkákkal foglalkozott, egyéb, új technikákkal kísérletezett. [[1906]]-ban a magyar kormány támogatásával [[Mexikó]]ba utazott, s az ottani prekolumbián kerámia emlékeiből gazdag anyagot gyűjtött. [[Guillermo de Heredia]] építész gazdag gyűjtését, múzeumát tanulmányozta. Négy hónapig tartózkodott itt, s sárgalázban megbetegedett. Innen [[Japán]]ba utazott, s egy hónapot töltött főként [[Jokohama|Jokohamában]] és [[Tokió]]ban. Hazafelé jövet [[Mumbai|Bombay]]ban ismét sárgalázba esett és 6 napos agónia után meghalt.