„Lengyel örökösödési háború” változatai közötti eltérés

a (Bot: 29 interwiki link migrálva a Wikidata d:q212658 adatába)
 
Az előzetes megállapodások [[1737]]-ben, az utolsó [[Medici-család|Medici]]-fejedelem, [[Gian Gastone de’ Medici|Gian Gastone]] halála után léptek hatályba. Ekkor [[I. Ferenc német-római császár|Lotaringiai Ferenc István]] lett Toszkána nagyhercege, és realizálták a szerződésekben foglalt területcseréket. 1737-ben a franciák visszaadták a [[Német-római Birodalom]]nak az elfoglalt Kehl és Philippsburg erődjeit is. [[1738]]. [[november 18.|november 18-án]] kihirdették a [[bécsi béke (1738)|bécsi békeszerződést]], amely lényegében megerősítette az 1735-ös megegyezéseket.
 
==További következmények==
{{Bővebben|Orosz–osztrák–török háború (1735–1739)}}
Az 1737–38-as békeszerződések révén megszűnt a Habsburg haderő lekötöttsége a nyugat- és dél-európai frontokon. Keleten 1735 óta folyt az [[Orosz–osztrák–török háború (1735–1739)|orosz–török háború]]. Ausztria a Rajna menti harcokban kapott katonai segítség miatt le volt kötelezve az Orosz Birodalomnak. Ugyanakkor Bécset aggasztotta, hogy az oroszok, győzelmük esetén Ausztria rovására teret nyerhetnek a Balkánon. Egy török elleni hadjárat alkalmasnak tűnt arra is, hogy Ausztria kompenzálhassa a lengyel örökösödési háborúban elszenvedett területi és presztízs-veszteségeit. E megfontolások alapján a Habsburg Birodalom 1737-ben – hivatkozva az oroszokkal 1726-ban kötött szövetségi szerződésre – háborúba lépett az [[Oszmán Birodalom]] ellen.
 
{{Commonskat|Polish Succession War 1734-1736}}