„Bethlen-kormány” változatai közötti eltérés

a
a (→‎Külső hivatkozások: DEFAULTSORT AWB (8350))
Az [[első világháború]]t követően az ország gazdasága összeomlott, a [[trianoni békeszerződés]]ben Magyarország elvesztette területének több mint 2/3-át, köztük a legfontosabb bányászati központokat is. A kommunista [[Tanácsköztársaság]] bukása utáni időszakban négy kormány is alakult, de mind a négy csak rövid ideig volt hatalmon. Végül [[1921]]. [[április 14.|április 14]]-én [[Horthy Miklós|Horthy]] kormányzó [[Bethlen István (politikus)|Bethlen Istvánt]] nevezte ki miniszterelnökké.
 
Bethlen fő feladatának a gazdaság és a társadalom stabilizálását tekintette (innen kapta a „nagy konszolidátor” jelzőt). Még 1921-ben titokban kiegyezett a szociáldemokratákkal. A [[Bethlen–Peyer-paktum]] néven emlegetett egyezmény értelmében a szocialisták felhagytak a hatalomellenes izgatással és a tömegsztrájkok szervezésével (ami nagyban hozzájárult a közhangulat csillapodásához, valamint a gazdaság újraindítását is gyorsította), cserébe újra legálisan működhettek, s a választásokon is újra indulhattak (amiken innentől kezdve rendre be is jutottak a törvényhozásba, illetve az önkormányzatokba). A kormány [[1924]]-ben életraéletre hívta a [[Magyar Nemzeti Bank]]ot és a [[Népszövetség]]től szerzett 250 millió korona hitelt. [[1927]]. január 1-jei hatállyal bevezette a [[magyar pengő|pengő]]t az egyre súlyosabban elértéktelenedő [[magyar korona]] helyett, valamint új vámrendszert dolgozott ki. Ezt követően kötelező nyugdíj és betegbiztosítást vezetett be. Kultuszminisztere, [[Klebelsberg Kuno]] segítségével megreformálta az oktatási- kulturális- és kutatási közintézményeket.
 
Külpolitikájában a trianoni diktátum revízióját tekintette elsődleges feladatának. Habár hivatalosan nem támogathatta, de mindent megtett az [[1921]]-ben zajló [[Nyugat-magyarországi felkelés]] sikerének minél nagyobb kihasználása érdekében, amelynek eredményeként az [[Ausztria|Ausztriának]] ítélt [[Sopron]]ra és vidékére népszavazást írtak ki. A [[soproni népszavazás]] sikerrel zárult, így a terület megmaradhatott Magyarország részének. Az eseményeken felbuzdulva 1922-ben előbb [[Kerca]] és [[Szomoróc]] harcolta ki a visszatérést Magyarországhoz a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságtól, majd 1923 elején további tíz falu, mind helyi népszavazás útján tért vissza Ausztriától.