„Sonic Youth” változatai közötti eltérés

A '''Sonic Youth''' egy amerikai együttes, amit 1981-ben alapítottak [[New York]]ban. Tagjai: [[Thurston Moore]] (gitár/ének), [[Kim Gordon]] (basszusgitár/ének), [[Lee Ranaldo]] (gitár/ének) és [[Steve Shelley]] (dob).

A Sonic Youth története a nyolcvanas évek amerikai [[underground]] rockzenéjének egyik meglepő sikersztorija. Míg kortársaik, a [[Hüsker Dü]], vagy az [[R.E.M.]] nagyrészt tartották magukat a hagyományos dalforma kereteihez és nem igazán feszegették a határokat, addig a Sonic Youth tagjai a rock’n’roll konvencióit sutba dobva, szabadon kísérletezve alakították ki saját hangjukat. Gyökereiket a [[Velvet Underground]] radikális zajkísérletei, a [[Stooges]] zabolázatlansága és a New York-i avantgárd művészi közege körül kell keresni. Bár nagyban hatott rájuk a hardcore és a punk is (Moore-ra és Ranaldora állítólag nagyon nagy hatással volt egy [[Minor Threat]] koncert; Moore később azt nyilatkozta, hogy az volt a legjobb koncert, amit valaha látott <ref>http://quart.hu/cikk.php?id=3805</ref>), a Sonic Youth zenéjére mégsem a keménység jellemző, sokkal inkább a bátor kísérletező kedv és a rock eszköztárának radikális újragondolása. Thurston Moore és Lee Ranaldo újszerű gitárjátéka zenekarok tucatjaira volt óriási hatással, a Rolling Stone magazin 2004-ben minden idők 33. és 34. legjobb gitárosának választotta a párost. <ref>http://www.rollingstone.com/music/lists/5945/32609/32874</ref>

A zenekar első EP-je 1982-ben jelent meg a Neutral Recordsnál. A Sonic Youth név egyébként egy furcsa szóösszetétel eredménye: az első tag Fred “Sonic” Smithre, az egykori [[MC5]] zenekar legendás gitárosára utal, az utótag pedig egyes reggae előadók példáját követi, akik gyakran vették be a “youth” szócskát a művésznevükbe. A Sonic Youth első lemeze 1983-ban jelent meg [[Confusion Is Sex]] címmel. Az album nem keltett különösebb feltűnést, a zenekar második lemeze, az 1985-ben kiadott [[Bad Moon Rising]] azonban már elismerő kritikákat kapott az underground sajtóban. Ezen a lemezen a zenekar radikális, disszonáns stílusát hagyományosnak mondható popzenei keretek fogták közre, ami könnyebben befogadhatóvá tette az albumot a Sonic Youth addigi kiadványainál. A lemez címe egyébként utalás a [[Creedence Clearwater Revival]] azonos című 1969-es számára.

Miután Steve Shelley csatlakozott a zenekarhoz, a Sonic Youth elkészítette pályafutása legjobb, legnagyobb hatású lemezeit. A sort az 1986-ban kiadott EVOL nyitotta, ami már Greg Ginn kultikus kiadójánál, az SST-nél jött ki. A lemez kapcsán a New York Times kritikusa, [[Robert Palmer]] azt írta, hogy a Sonic Youth “játssza a legeredetibb gitáralapú zenét Jimi Hendrix óta.” Az EVOL, illetve az egy évvel később kiadott, [[Philip K. Dick]] által inspirált Sister néhány dala (leginkább a Schizofrenia) az Amerikában komolyabb népszerűségnek örvendő college rádiók kedvence lett, a zenekar pedig egyre komolyabb hírnevet szerzett. A legkomolyabb kritikai elismerést azonban az 1988-as Daydream Nation című lemez kapta. A Daydream Nationt azóta is a zenekar csúcsművének és az indie rock alapvető jelentőségű mesterművének tartják. A [[Pitchfork]] nevű zenei portál a nyolcvanas évek legjobb lemezének választotta az albumot, <ref>http://pitchfork.com/features/staff-lists/5882-top-100-albums-of-the-1980s/10/</ref> ami a Quart.hu-n a lehető legmagasabb, A+ osztályzatot kapta <ref>http://quart.hu/cikk.php?id=1317</ref> és ami 2006-ban a washingtoni Kongresszusi Könyvtár gyűjteményébe is bekerült. Az album nyitó száma, a Teenage Riot a független rockzene egyik himnusza és a zenekar talán legismertebb dala lett.

A kedvező kritikai visszhangot a kilencvenes évek elején a Sonic Youth igyekezett szélesebb körű közönségsikerre váltani. A [[Daydream Nation]] körüli kiadói bénázás után a zenekar a Geffen nevű kiadóóriáshoz szerződött, ahol teljeskörű alkotói szabadságot élveztek. Ez az esemény precedensértékű volt az indie rock történetében: bár több, az undergroundból induló amerikai rockzenekar is megpróbálkozott nagykiadónál bizonyítani, elsőként a Sonic Youthnak sikerült ez úgy, hogy közben megőrizte művészi automiáját. Ennek jele volt az 1990-ben kiadott Goo című lemez, ami a Nirvana színrelépése utáni korszakváltás előszelének tekinthető. A dalok minden addiginál dallamosabbak és fókuszáltabbak voltak, néhányat az [[MTV]] is műsorára tűzött. Ezt a grunge-os vonalat képviseli a két évvel később kiadott Dirty is.

Ezt az időszakot örökíti meg a Dave Markey által rendezett 1991: The Year Punk Broke című dokumentumfilm, ami a Sonic Youth, a [[Nirvana]], a [[Dinosaur Jr.]] és más amerikai alternatív zenekarok európai turnéját követi nyomon.

A nyolcvanas években kiadott kultikus lemezeknek és az 1991 utáni alterrock-reneszánsznak köszönhetően a Sonic Youth a korszak egyik emblematikus, leginkább meghatározó rockzenekarává nőtte ki magát. A kétezres évek elején rövid időre [[Jim O’Rourke]], kísérleti zenész is csatlakozott a Sonic Youth-hoz, jelenleg pedig Mark Ibold, a Pavement egykori basszusgitárosa számít állandó tagnak. A Sonic Youth 1996-ban fellépett a Sziget fesztiválon. <ref>http://www.magyarszo.com/fex.page:2008-12-08_Szigeti_historiak_--_1996.mobile</ref>