„III. Celesztin pápa” változatai közötti eltérés

Konstancia szicíliai királynő
(Konstancia szicíliai királynő)
[[Fájl:Celestin III.jpg|bélyegkép|balra|III. Celesztin pápa]]
Mindannak ellenére, hogy Giacinto nem volt olyan rangban, amely a pápaválasztáskor őt a jelöltek közé emelte volna, [[1191]]. [[március 30.|március 30-án]] a bíborosok kollégiuma őt választotta meg [[III. Kelemen pápa|III. Kelemen]] utódjának. [[április 13.|Április 13-án]] [[diakónus]]i rangját a klérus [[presbiter]]ivé, majd másnap [[püspök]]ivé szentelte fel. <br />
Pontifikátusának kezdete igen visszás ceremóniával vette kezdetét, ugyanis felszentelése után egy nappal a [[Szent Péter-bazilika]] falai között császárrá koronázta a korábbi egyházfők ellen állást foglaló [[VI. Henrik német-római császár|VI. Henriket]] és [[szicília]]i feleségét, [[Hauteville-i Konstancia szicíliainémet-római királynőcsászárné|Konstanciát]]. A [[Laterán]] ettől a gesztustól várta a császári korona és a pápa viszonyának rendeződését, már csak azért is, mert Henrik sereget akart küldeni [[Tankréd szicíliai király|Tankréd]], szicíliai király ellen, aki a pápa támogatásával foglalhatta el a trónt. A Pápai Állam minden igyekezete ellenére Henriket nem lehetett eltéríteni akaratától, és serege élén Tankréd ellen vonult. A császár [[Róma|Rómától]] is segítséget várt, azonban a város lakói kikötötték, hogy csak akkor segítenek Henriknek, ha ráveszi Celesztint, hogy engedélyezze Róma bosszúját [[Tusculum]] város felett. Ugyan a pápának nem sok beleszólást engedett a császár, mégis az ő tudtával rohanták meg Tusculum városát, amelyet porig rombolt a dühös római nép, mert a város segített elbújtatni Róma ellenségeit. Celesztin soha nem tudta megbocsátani magának, hogy nem volt olyan erős, mint [[II. Ince pápa]] [[Tivoli]]val kapcsolatban.
[[Fájl:Celestin III Den Tyske Orden.jpg|200px|thumb| III. Celesztin adományozása a német lovagrendnek]]
 
Henrik a vérengzést követően Szicília ellen vonult, azonban Tankréd óriási vereséget mért az uralkodóra, és még Konstancia császárnőtcsászárnét is rabulfoglyul ejtette. A Németországba menekülő császár kérte Celesztin befolyását felesége megmentéséért. A szicíliai uralkodó hallgatott a pápa szavára, és szabadon engedte a császárnőt. Azonban Henrik nem érzett hálát a pápa iránt, és [[Német-római Birodalom|birodalmában]] azonnal saját elképzelése szerint kezdte alakítani az egyházi méltóságokat, elnyomva az egyház hatalmát.
 
Celesztin többször is kiközösítéssel fenyegette meg a császárt, főként miután [[1192]]-ben ''Leopolddal'', [[Ausztria]] hercegével elfogatta [[I. Richárd angol király|Oroszlánszívű Richárdot]], [[Anglia]] [[király]]át. A keresztes hadakozásaiból hazafelé tartó uralkodó szabadulásáért százezer fontot követelt. Celesztin [[1193]]-ban végül kénytelen volt kiátkozni Leopold herceget és segítőit, majd megígérte, hogy ugyanez a sors vár a császárra is, ha nem engedi útjára Richárdot. Henrik végül engedett, de a pápa ellen bosszút fogadott. Erre [[1194]]-ben megfelelő alkalom nyílt, ugyanis meghalt Tankréd, Szicília királya. A nyomába lépő gyenge uralkodó pedig nem volt képes feltartóztatni Henrik seregét. A pápa igyekezett diplomáciai eszközökkel megakadályozni, hogy Közép-Itália a császár két állama közé kerüljön, azonban ez nem sikerült. Sőt a császár elérte, hogy Celesztin elismerje őt Szicília urának, és 1194 [[karácsony]]án [[Palermo]]ban fejére tegye a királyi koronát.
56 000

szerkesztés