„AIM–9 Sidewinder” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a -készítés csatolása az előtaghoz vagy birtokos szerkezetté alakítása a helyesírás nagyobb dicsőségére (kézi botszerkesztés) |
|||
30. sor:
A Sidewinder prototípusát, a '''XAAM-N-7'''-et (később '''AIM-9A'''), először [[1953]] szeptemberében lőtték el sikeresen. A sorozatgyártás kezdeti változatát az '''AAM-N-7'''-et (később '''AIM-9B'''), [[1956]]-ban vetették be, és azóta is fejlesztik. Az első harci használata [[1958]]-ban volt, a [[Kínai Köztársaság]] (Tajvan) légierejénél. Abban az időben a [[Kínai Köztársaság]] és a [[Kína|Kínai Népköztársaság]] légicsatákat vívott a [[Tajvani-szoros]] felett. Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] adott néhány tucat Sidewinder rakétát a Kínai Köztársaság légierejének, melyeket később hatékonyan használtak a Kínai Népköztársaság [[MiG–15|MiG-15]]-ösei ellen. Mindez jelentősen megváltoztatta az addig főként gépfegyverrel vívott légicsatákat.
A Tajvani-szoros felett vívott légicsaták a véletlen folytán újabb, a Sidewinder-en alapuló rakétát szültek. Nem sokkal az összetűzés után a [[Szovjetunió]] elkezdte gyártani a [[R–3SZ|K-13/R-3SZ]] rakétát (NATO-kódja: '''AA–2 'Atoll''''), mely tulajdonképp a Sidewinder másolata. Mindez úgy lehetséges, hogy egy [[Kínai Köztársaság|tajvani]] AIM-9B eltalált egy kínai MiG-15-öst, de nem robbant fel. A csodával határos módon a rakéta beleállt a MiG-15-ösbe és a [[kína]]i pilóta képes volt visszatérni a bázisra, rakétával a gépében. Évekkel később a [[szovjetunió|szovjet]] mérnökök beismerték, hogy a megszerzett Sidewinder, a
Bár a Sidewinder-t eredetileg a Haditengerészet (USN) fejlesztette ki, később a Légierő (USAF) is átvette '''GAR-8''' (később '''AIM-9E''') néven. Az [[1960-as évek]]ben A Haditengerészet (USN) és a Légierő (USAF) is külön változatokat fejlesztett, de végül költségvetési okok miatt egy közös változat fejlesztésére kényszerültek.
| |||