„Üveggyártás” változatai közötti eltérés

===Az üvegfúvás, a hagyományos öblösüveg -készítés===

Öblösüveg (vagy palack) kézi gyártásánál az üvegfúvó a tüdőből kifújt levegőárammal kényszeríti ,,buborék" alakúra a tüzes üvegolvadékot. Szerszáma az üvegfúvó pipa, amely 2-3 m hosszú és 1,5-3 cm átmérőjű vékony falú acélcső. A mester a pipa végét megmerítve olvadékot vesz ki a kemencéből, és lóbálás, forgatás közben egyenletes falvastagságú üreges testté fújja.

Egy későbbi találmány alkalmazásánál kő,agyag vagy fa (stb.) formába fújták az üveget. Ezt már nem kellett forgatni, mert az a formába helyezve további fúvással végleges alakot nyert. (A forma nyomai látszódhatnak két vékony oldalsó bordaként a termékeken, mint ha két félből ragasztották volna össze.) A homorúra faragott formafeleket szétnyitva kiemeli és a pipáról leüti a megformált üveget. A palackszáj kialakítása eleinte úgy történt, hogy az előzőleg letört, de visszamelegített felületet (végződést) fogóval alakította végleges alakra. A formán volt egy lehetőség, ahol megfoghatta az üvegfújó az egyik kezével,- – benne a félkész üveggel, -–, a másik kezében tart egy vasfogót (csipeszt), amivel lesimítja, eligazítja az érdes felületet.

Később, a csiszolási technológia alkalmazásával a palackok száját, talpát részben vagy teljes egészében simává alakították, így a balesetveszélyes száj és a talp ,,köldökcsapja"„köldökcsapja” eltűnt.