„Mágnesesrezonancia-képalkotás” változatai közötti eltérés

a
-készítés csatolása az előtaghoz vagy birtokos szerkezetté alakítása a helyesírás nagyobb dicsőségére (kézi botszerkesztés)
a (-készítés csatolása az előtaghoz vagy birtokos szerkezetté alakítása a helyesírás nagyobb dicsőségére (kézi botszerkesztés))
Azonban ezzel a technikával az [[1970-es évek]]ig egyelőre csak „általános anyagvizsgálatra” volt használható a berendezés, mely az anyag szerkezeti részleteiről nem szolgált információval. 1971-ben Raymond Damadian in vitro MRI kísérletekkel kimutatta, hogy a rákos szövetek jól elkülöníthetőek az egészségesektől, az MRI paramétereik különbségének következtében (tumorok esetében hosszabb relaxációs időt mértek mint az egészséges szövetek esetében). Ezzel az MRI előfutárává vált és több más a technikával kapcsolatos szabadalmat jegyeznek a neve alatt.
 
1977-ben Damadiannek és munkatársainak sikerült szeletképet készíteniük egy [[ember]]i mellkasról. A vizsgálat során még az emberi [[Emberi test|testet]] mozgatták a felvétel készítéskészítése alatt, és így 10 mm-es felbontást sikerült elérniük. A felvétel 4,5 óráig tartott.
 
A mágneses rezonancián alapuló képalkotásaikért Paul Lauterbur és Peter Mansfieldnek a Nobeldíj-testület 2003-ban megosztva ítélte oda az orvosi Nobel-díjat. Paul Lauterbur az MRI [[jel]]ek lokalizációját oldotta meg: homogén mágneses mező használata helyett különböző gradiensű mágneses tereket használt. Így az atommagok annak megfelelően, hogy milyen mágneses gradensben helyezkednek el, más-más rezonanciafrekvenciával jellemezhetőek, melyből visszakövetkeztethető a helyzetük. Ezzel a technikával már nem volt szükség a test mozgatására a felvétel készítéséhez.
165 521

szerkesztés