„Georges Braque” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
59. sor:
 
Braque már ekkor megfogalmazta a maga számára, s képeinek indoklásul, hogy a kép nem közvetít tovább a festő, a természet és az emberek között. A kép egyetlen festői tett. Humán tartalma (ha van ilyen) csak a festőé. Nézőire való hatása éppen személytelen tárgyiasságában van. Éppen emiatt a festő sohasem azt és úgy festi, amit és ahogyan akar, hanem amit és főképpen ahogyan tud. Legfontosabb tehát a szabály, amely az indulatokat igazgatja. Elveinek megfelelve hosszabb ideig is kitart egy-egy kísérlet mellett.
 
 
A papír kollázs innentől mindig vissza-visszatérő elemként jelennek meg Braque festményein. Tagadhatatlan, hogy az ösztönzést Braque-től és Picasso-tól nyerték és az olasz [[Futurizmus|futurista]] zajművészektől a musique concrète, a korai [[elektronikus zene]] művelői. Később e technikát francia és más zeneszerzők kiterjesztik és [http://en.wikipedia.org/wiki/Sound_collage hangkollázsként] határozzák meg zenéjüket. Az amerikai kísérletező művészek közül talán elsőként [[John Cage]] és köre a [[fluxus]] művészek kezdik el használni. Napjaink elektronikus zenei törekvései között is igen előkelő szerepet tölt be a hangkollázs, amely a [http://en.wikipedia.org/wiki/Field_recording field recordingtól] kezdve, egy elejtett Beethoven szonátán keresztül, idegen kultúrák elemeit látszólag értelmetlen szövegfoszlányokon át bármit tartalmazhatnak.