A középkorban jelent meg. Magyarországon a XV. század közepétől terjedt el a céhekben az inasi tevékenység. Korábban csaka céhlegényekcéhek voltak,céhlegényekből és az ő mestereikből álltak és a céhlegények mesterré válásukatválását kívánták előzetes inasidővel megnehezíteni. A [[céh]]eknél ugyanis megjelentek a bezárkózási törekvések (a felvételcéhekbe való felvételhez anyagi, tudásbeli követelményeikövetelmények társultak, a polgárjog szerzése alól olykor kimondottan csak a céhmesterek fiai, vejei mentesülnekmentesültek), ezért a [[kontár]]ok száma nőtt. Ahhoz, hogy a céheknél nem egységes,- eleinte nem, iscsak a későbbi időszakokban rögzített számú - inasévek leteltével valaki legény lehessen, meghatározott mennyiségű pénzt, bort stb. kellett fizetni. A mesterségtanulás hierarchizálásával az inasok a mestereknek és legényeknek egyaránt ki voltak szolgáltatva. Az ún. ''inasévek'' keserveire jellemző, hogy az említett törvényt megelőzően a tanulóval, aki gyakran a mester házában lakott, évekig végeztettek cselédmunkát látástól vakulásig: állatok gondozása, kertgondozás, takarítás stb.
1872-ben megszüntették ugyan a céheket és 1884-ben országosan szabályozták a kereskedelmi és kézműves tevékenységek oktatását az ipartörvényben, az inas szó viszont utána is fennmaradt a tanonc szó szinonimájaként.
