„Wikipédia:Wikitalálkozók/Wikitábor/2013/beszámoló/SzKatoka” változatai közötti eltérés

Megérkeztünk, bevackoltunk, kezdtünk ismerkedni a szállásadóinkkal, amikor telefonhívást kaptunk FauVirt-től, a mi beszervezőnktől - aki mellesleg a teljes két napot nagyon lelkiismeretesen végigdolgozta gyakorlatilag - hogy benne vagyunk -e egy kis esti ismerkedős programban, egymással, esetleg éjszakai úszás a Balatonban. Hát hogy a viharba ne! Na most ez azért nem volt olyan egyszerű, mert mi vittük magunkkal a kutyákat is... Mind a kettőt! Vizslaméretű játszótéri keverékek. Szállásadóink rögtön a szívükbe fogadták őket, kíváncsian vártam hát, mi lesz a többiekkel.

Kutyák autóba be, mi is, és indulás. A találkozási ponton, a templomnál csatlakoztunk a másik két autóhoz és irány utánuk. Kanyargás, földút, egyszer fel, egyszer le, és megérkezés egy magán pincészethez. Kiszállás, bemutatkozás, kutyák kipipálva :-) Mi több! Még egy kutyapajtás! Nem csak mi jöttünk kutyával! Éljen! Szusi, aki egy gyönyörű csivavaCsivava és a mi kutyáink közöttiközött a méretbeli különbség miatt nagy haverkodás először még nem volt, de a humán tagok minden négylábúnak örültek. Remek kezdet, éljen! Autóba vissza, első autó FauVirt, majd jöttünk mi, és utánuk a harmadik. Egyszer csak azt vettük észre, hogy csak ketten vagyunk. Megállás, szervezkedés, telefonálás, FrauVirt el a hiányzó autóért, mi meg útszéli leparkolás és várdiga. Nem telt el sok idő, mindenki megérkezett, irány Zánka. Mikor kiszálltunk az autóból, akkor jutott eszembe, hogy a két kutyával tuti nem mehetünk be, tehát gondoltam én kinnmaradokkinn maradok, és megvárom az úszókat. Igen ám, de a csapat az csapat, majd megoldják, hogy mi is bemehessünk! Ez nekem naaagyon jól esett! De tényleg! Végül, mivel szabályos megoldás nem született, sarkamra álltam, és mondtam, hogy hess, aki úszni jött kutya nélkül, annak a Balatonban a helye, mi meg várakozunk. El is mentek, mi maradtunk hárman, Andi, Robogós és én, meg a három kutty. Jót dumáltunk. A kutyák is, csak azt mi nem értettük :-)

Megjöttek a fürdőzők, és újra fellángolt a csapatszellem, hogy akkor most ők kutyáznak, mi meg menjünk úszni. Végül nem mentünk, mert elég késő volt már, meg kedvünk sem volt annyira, így elindultunk vissza Monostorapátiba. A két másik autó Kapolcson megállt, mi továbbmentünk a szálláshely felé, mert hosszú volt a nap, aludni vágytunk már. Ez sikerült is, bár elég nehezen indult, mert meglehetősen közel laktunk a helyi szórakozóhelytől, ahol ment a zene ezerrel, és a hangok bejöttekkivonatolva jöttek be...

Kb. még fél órát sikerült "csalni". Kéne valami reggeli. Szállásadónk lánya elvitt minket a helyi közértbe, reggeli letudva. Majd elvittük őt Kapolcsra, de közben jött a program, miszerint fél 10-re jön értünk egy busz és megyünk. Újabb résztvevőkkel találkoztunk, kis kutyacsodálás, majd buszra szállás, illetve mibe ami kocsiba, mert a fiúk nem szállhattak fel a buszra. Rövidesen megérkeztünk egy biogazdaságba. Kedves fogadtatás egy gyönyörű vajszínű kutya által is, akit a mi két feketénk is lelkesen üdvözölt, Csibészünk többek között azzal, hogy jóízűen elfogyasztotta a kajáját. Ezt ő egyáltalán nem bánta. Szusi-val volt elfoglalva, ők ketten azonnal nagy haverok lettek.

Elkezdődött a gazdaság történetének bemutatása. Egészen a kezdetektől, ami kb 20 évvel ezelőtt volt, napjainkig végigmehettünk egy élő pédánpéldán keresztül a magyar biogazdaság lehetőségein, buktatóin, de főleg azon a jó emberi példán, hogyan lehet a semmiből egy új világot teremteni (Bolyai után szabadon) Iszonyatosan jó alapanyag lehet rengeteg szócikk megírásához, de többekben felmerült a forrás megjelölésének kérdése. Ami mellesleg a későbbiekben előkerül még. Megnéztük a veteményest, megtudtuk mi az a mulcsozás, (van már ilyen szócikkünk?), elámultunk a gyönyörű napraforgókon, a felfelé futó, piros virágos babon, meg a többi zöldségen, és elindultunk a magyar szürke marhák felé - legalábbis itt én még azt hittem. Minden állomáson és megállóhelyen megálltunk és rendkívül élvezetes élménybeszámolót kaptunk az ottani növény és állatvilágról, no meg persze a gazdaság odavonatkozó történetéről. Egyszer csak felmerült a kérdés, merre menjünk felfelé? A lankásabb területen, vagy vágjunk neki a meredeknek. Egy ember mondta ki hangosan, a meredek szót - és arra mentünk! Még én is, aki rögtön szerettem volna ellentmondani... A meredek kb. felénél, amikor már nagyon szenvedtem, mondtam is, hogy én inkább a lankáson mentem volna, mire rögtön lett legalább 3 társam még. Megint megtapasztaltam, szólj, ha fáj, különben még jobban szenvedni fogsz! A kutyák azonban nagyon élvezték, szabadon futkároztak, természetesen elöl, csak néha láttam a Csibész hátravillanó tekintetét, hogy na, akkor jönnek ezek a kétlábú gazdák, vagy reménytelenül lemaradtak és vissza kell menni értük? Elértük a csúcsot, megpihentünk egy vaddisznódagonyában, ami most elég száraz volt ahhoz, hogy néhány lelkes kirándulótársunk leheveredjen a szélére. Én már csak azért sem ültem le! Stramm lány vagyok én, vagy mi?

A túra közben vendéglátónk sorba kapta a telefonokat, hogy mikor érkezünk már vissza, mert 1) kezdődne a következő program, 2) kész az ebéd. Ebéd? Amikor a fél rétet lelegeltük? Ettünk mindenféle virágzó növényt, ami jó a májra pl. (Bocsánat, de a neveket ott még tudtam, jegyzeteket meg nem készítettem, pedig tudtam, hogy be fogom írni a beszámolóba)Elindultunk lefelé továbbhallgatva házigazdánk naygonrendkívül élvezetes előadását a növényekről, és persze a biogazdaságról. Ekkor már nagyon érdekelt engem, hogy hol a szöszbe legelnek a marhékmarhák, mert mindig csak a legelőkön mentünk át, télin, nyárin, tavaszin, őszin, az átterelőkarámon, de tehenet, azt egyet se láttam! Itt jegyzem meg, én félek a tehenektől (is). Azonban annyit beszéltünk az életkörülményeikről, hogy most már látni akartam őket! Bármi áron. Több lépés volt az ára, de megérte! Kellő, több 10 méteres távolságban, de ott voltak, villanypásztorral elkerítve, és gyakorlatilag ránk se hederítettek! Tehenek kipipálva. Visszaértünk a kiindulópontra, ahol fantasztikus terített asztal várt minket! Többen szinte azonnal meg kellett kóstoljuk a kovászos uborkát - megérte! Kaptunk isteni finom pörköltet (ugye nem kell mondanom milyen húsból?), sokféle savanyúságotpuha mégkenyérrel, sokféle savanyúsággal; bodzaszörpöt mentával, forrásvizet - egyszóval fantasztikusan nagyszerű ebéd és program volt. Ennek megfelelően meglehetősen hosszú is, ezért a délután 2-re, a helyi érdeklődőknek meghirdetett Wikipédia előadás, amit Robogós készített és adott volna elő, elmaradt. Az érdeklődők megjelentek, udvariasan vártak, esetleg vért adtak, mert azt is arra a napra szervezték a helyi kultúrházba, aztán hazamentek :-( Az előadást így a Wikipédisták hallgatták meg, FrauVirt felvette, gondolom valahová majd feltöltésre kerül.