„Székelykeresztúr” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ida (vitalap | szerkesztései) a 2011 végleges adat |
|||
40. sor:
[[1333]]-ban ''S. Cruce'' néven említik először. A mai város a központi Székelykeresztúrból, Keresztúrfalvából és Timafalvából alakult ki. Ma Fiatfalva és Betfalva is hozzá tartozik.
A Sóskút melletti Melegvölgyben [[8. század]]i telep nyomaira bukkantak. Már a 11. – 12. században volt [[romanika|román stílus]]ú temploma. [[1395]]-ben Zsigmond király moldvai hadjáratakor több oklevelet keltezett itt. Híres szitakészítőiről korábban '''Szitáskeresztúr'''nak is hívták.
[[1459]]-ben már mezőváros volt, ezt a rangját egészen [[1886]]-ig megőrizte. [[1559]]-ben [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella királyné]] kiváltságlevelet adományozott a városnak. Katolikus iskolája [[1646]]-ban létesült. A Gyárfás udvarházban töltötte a [[segesvári csata]] előtti utolsó éjszakát [[1849]]. [[július 30.|július 30]]-án [[Petőfi Sándor|Petőfi]], az emléktáblát [[1928]]-ban avatták. A kertben álló körtefa alatt írta utolsó versét. A timafalvi temetőben a költőnek „legendai sírja” áll,amit Bálint Dániel temetkezési vállalkozó készitetett,egy urbánus legenda szerint a gazdag vállalkozó melléképületében hunyt el a nagy költő,és ezért készitette a sirt ,de végül nem temette oda el.
[[1910]]-ben a településnek 3886 magyar lakosa volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Udvarhely vármegye]] [[Székelykeresztúri járás]]ához tartozott. [[1956]]-óta ismét város. [[2002]]-ben 9672 lakosából 9201 magyar, 239 cigány 220 román és 12 német volt.
| |||