Főmenü megnyitása

Módosítások

 
[[Fájl:Uniform of the 1st Wielkopolska Uhlan Regiment.png|200px|thumb|left|Nagy-lengyelországi Hadsereg tizedesi egyenruhája]]
1919. január 9-én Fő Néptanács hivatalosan kihírdettekihirdette, hogy átveszi a hatalmat, de nem határozta meg a kiterjedését. A felkelés parancsnokává '''Józef Dowbor-Muśnicki''' tábornokot nevezte ki. A vezérkari főnök viszont Piłsudski embere lett – Julian Stachiewicz alezredes.
 
NRL fokozatosan lengyelesítette a közigazgatást: eltávolította a lengyelellenes hivatalnokokat, a német járási tanácsokat (''Landraten'') lengyel ''starosták'' (járás főhivatalnokainak) alá rendelte. Időközben a lengyelek elvesztették Nakło-tNakłót, de január 11-én elfoglalták Żnin-tŻnint .
 
Az NRL megtiltotta a hadseregnek, hogy elfoglaljanak olyan területeket, amelyeken többségben németek éltek, mert erre rossz szemmel néznének a békekonferencia résztvevői, azt imperializmusnak tartanák és nem nemzet-felszabadítónemzetfelszabadító harcnak.
 
Január 21-én egy vita keletkezett az NRL és a varsói kormány képviselői között az eskü miatt, amelyet nagy-lengyelországi hadsereg katonai tették le. Julian Stachiewicz vezérkari főnök lemondotlemondott, helyébe '''Władysław Anders''' ezredes lépett. Röviddel később a Piłsudskihez hűséges katonatiszteknek el kellett hagyniuk a legfontosabb parancsnoki pozíciókat a Nagy-lengyelországi Hadseregben.
 
Január 25-én megszakítottak minden kapcsolatot Nagy-Lengyelország és Németország között.
Február 2-án a harcoló felek tárgyalni kezdtek. A németek azt követelték, hogy a lengyelek oszlassák fel a Nagy-lengyelországi Hadsereget, ismerjék el a német felségjogot Nagy-Lengyelországgal kapcsolatban és fizessenek kártérítést a harcok folyamán előállt károkért. Ezért a tárgyalás megszakadt.
 
Január 26-án volt a választás a lengyel parlament (Szejm) képviselőiről. Mivel Nagy-Lengyelország, Pomeránia és Szilézia formailag még mindig Németországhoz tartoztak, így ott nem választottak, hogy ne kerüljenek elő problémák Lengyelország számára a nemzetközi kapcsolatokban, ha a nagy-lengyelországi felkelés elbukna. A felkelés győzelme esetére pótlólagos választást terveztek Varsóban. Egyelőre február 7-én Józef Piłsudski Államfő kiadott egy olyan dekretumotdekrétumot, amely megengedte a németek által megszállt területek 16 képviselővel képviseljék magukat a lengyel Szejmben. Február 14-én egy nagy-lengyelországi képviselő, '''Wojciech Trąmpczyński,''' a szejm elnöke lett (a szejm marsallja). Így az egyik legfontosabb állást betöltő személy idegen állampolgárságú volt. Hasonlóan, már január 16-án két nagy-lengyelországi minisztere lett [[Ignacy Jan Paderewski]] kormányának.
 
Február 10-én NRL feloszlatott minden városi tanácsot és kitűzte az önkormányzati választásokatválasztások időpontját március 25-ére. A célja az volt ezzel, hogy a nagy-lengyelországi önkormányzatban a lengyelek kormányozzanak.
 
Harcok február közepéig tartottak. 16-án [[Trier]]ben aláírták azt az egyezményt, amely hosszabbította a világháborút követő novemberi fegyverszünetet az Antant-államok és Németország között. Franciaország nyomására Németország beleegyezett abba, hogy az egyezmény a nagy-lengyelországi frontra is kiterjedjen. A Nagy-lengyelországi Hadsereget az Antanttal szövetséges haderőnek ismerték el. Az egyezmény megtiltotta a németeknek a támadásokat és a demarkációs vonal átlépését (a térképen ez sötétzöld színű).