A '''''Jovibarba hirta''''' a [[kőtörőfű-virágúak]] ''(Saxifragales)'' rendjébe és a ''[[varjúhájfélék]]'' ''(Crassulaceae)'' családjába tartozó faj. Magyarul a "Jupiterszakáll" nevet adhatjuk neki, mivel a Iovi+barba összetételszóösszetétel [[Jupiter+szakáll]] jelentéssel fordítható. A nemezetség típusfaja, Filip Maximilian Opiz e faj alapján állította fel a Jovibarba nemzetséget, elkülönítve azt a Sempervivum nemzetségtől.. A keleti Alpokban, Olaszországban, a Balkán-félszigeten (északnyugati területek) és a Kárpát-medencében őshonos. Tehát Magyarországon is őshonosél, elsősorbanpéldául a Dunántúli-középhegység dolomitkopárain, sziklaletörésein él. Rozettáinak átmérője általában 4,5-7cm. Levelei világos zöldek, vörös csúccsal, azonban szárazság esetén leveleinek nagy része vörösen pigmentált és egymásra borul. Esők után rozettái kinyílnak, a növény zöldebbé válik. A fiókhajtások fél centiméteresek, gömbölyőekgömbölyűek és könnyen elgurulnak, így az új sarjtelepek már valahol máshol jönnek létre. Virágait 15-20 cm-es szárakon hozza, ami segíti a magok terjedését. Ennek az a jelentősége, hogy sarjai a gravitációnak megfelelően csak valamivel lejjebb tudnak meggyökeresedni, ugyanakkor a jupiterszakállJupiterszakáll számára a feltételek főként a sziklakiugrásokon adottak.
