„Robert Plant” változatai közötti eltérés

a
jólfésült -> jól fésült, OH 873.
a (Sark- és térítőkörök helyesírásának javítása kézi ellenőrzéssel (Északi-sark, de: északi sarkkör))
a (jólfésült -> jól fésült, OH 873.)
 
A [[Dán Rádió]] koncertjén [[1969]]-ben, még nyurga kamaszként téblábol a mikrofon előtt, egyik lábáról a másikra billen, lábujjhegyen tétovázik, a kezei folyton útban vannak. Az [[1970]] januári, [[Royal Albert Hall]]-beli koncerten már lényegesen oldottabb, de felszabadultnak, fesztelennek még ekkor sem lehet nevezni színpadi mozgását.
Az [[1973]]-as [[Madison Square Garden]]-beli koncerten viszont már teljes fegyverzetében csillog a rockzene egyik legnagyobb hatású énekese. Azt még az ellenségei sem vonták kétségbe: a hangja egészen páratlan, az előadásmódja, az éneklés átéltsége, személyessége lenyűgöző. Ám ezt a rakás kivételességet még megfejelte lélegzetelállító megjelenése. A jólfésültjól fésült és rendesen öltözött [[The Beatles|Beatles]]-ek után, a hibbantnak vagy magamutogató majomnak látszó, bármit magukra aggató '70-es évekbeli rockerek között, Robert Plant felhúzta feszes, a csípője csontját is alig takaró farmernadrágját, kigombolta virágos ingét - és a lábai előtt hevert a nőnemű koncertlátogató közönség. Megveszekedett utánzója, [[David Lee Roth]], őrült igyekezetében, hogy Plant után betöltse a szex-szimbólum megüresedett trónját, szinte egy komplett orális aktust lebonyolított egyik klipjében.
 
Különleges kisugárzására hamar felfigyelt a korabeli média, s a jelzők, amelyekkel teleaggatták őt, jól idézik azt az elragadtatást, amely megjelenését övezte: {{rquote|70%|center|Görög szőke isten; viking; preraffaelita; reneszánsz trubadúr; Botticelli-fej.|G.N.L.: id. mű. 81. old.}}
117 228

szerkesztés