„Lengyelország a második világháborúban” változatai közötti eltérés

A zsidók elleni megtorlások a következők voltak: áttelepítés a Lengyel Főkormányzóságba, vagyon elkobzása, munkaerő kiaknázása, bezárás [[gettó]]ba és munkatáborba majd végül legyilkolásuk a tömegpusztító táborokban. A zsidóknak sárga-csillagos karszalagokat kellett viselniük. Nem volt szabad dolgozniuk közintézményekben, használniuk tömegközlekedési eszközt, a elhagyniuk gettót halálbüntetés terhe mellett. Lengyelország az egyetlen európai ország volt, ahol halállal büntettek azokat, akik zsidókat rejtettek, segítettek nekik vagy ha csak élelmiszert is adtak<ref>[http://www.izrael.badacz.org/historia/szoa.html] ''1939-42: Holocaust'': cikk www.izrael.badacz.org oldalon, belépés 2012-09-26</ref>.

 

 

Az első gettók a zsidó népesség számára már 1939-ben létrejöttek [[Piotrków Trybunalski]]ban, azután [[Łódź]]ban (1940 februárja), [[Varsó]]ban (1940 októbere). Az egész országban összesen 500 gettót hoztak létre. Az életkörülmények gyilkosak voltak ott: nagyon nagy népsűrűség, élelmiszerhiány (kb. 400 kalória naponként, majd később már csak 183 kalória<ref name=Zbrodniarze>Janusz Gumkowski, Tadeusz Kułakowski, ''Zbrodniarze hitlerowscy przed Najwyższym Trybunałem Narodowym'', Wydawnictwo Prawnicze, Warszawa, 1965</ref>) meg gyógyszerhiány (ami számos haláleseteket okozott [[hastífusz]] és [[vérhas]] miatt). Csak a varsói gettóban 1940. és 1942. között 100 ezer zsidó meghalt éhség és betegségek miatt, sőt az éhség miatt gyakran kannibalizmus esetei is megtörténtek<ref name=Zbrodniarze/>. A gettókat az 1942–44. években módszeresen számolták fel, kiszállítva az embereket a gyűjtő- és tömegpusztító táborokba, ahol kirabolták és gázkamrákban megölték őket.