„Lengyelország a második világháborúban” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
386. sor:
1944. december 31-én a Honi Nemzeti Tanács (KRN) átalakította a PKWN-t a Lengyel Köztársaság Ideiglenes Kormányát. Ez annyit jelentett, hogy a szovjet pártfogás alatt tevékenykedő lengyel kommunisták hivatalosan kinevezték a saját kormányukat, amely versengett a törvényes és a világon általánosan elismert londoni emigráns lengyel kormánnyal. A kommunista kormány átvette a hatalmat a Vörös Hadsereg által elfoglalt, a Curzon-vonaltól nyugatra fekvő lengyel területek fölött. Lengyelország előrehaladt rabul ejtése ellen tiltakoztak az USA és Nagy Britannia vezetői, ennek ellenére a Nagy Hármas megállapította a jaltai konferencián, hogy új lengyel kormány jön létre a kommunista Ideiglenes Kormányból, amit kiegészítenek "egyéni lengyelek az országból és külföldről". Ez tehát teljesen elhallgatta, hogy a nemzetközi jog szerint lengyel emigráns kormány létezik Londonban.
 
Hogy a kommunisták ne legyenek fölényben a jövő kormányban, az emigráns hatóság úgy döntött, hogy saját képviselőit is delegálnia kell oda. Azért elfogadták az oroszok meghívását az együttműködésre vonatkozó tárgyalásokra (1945. március 28.) és elküldték a saját képviselőket, többiek között '''Jan Jankowski'''t ([[Lengyelország a második világháborúkorvilágháborúban#Mások földalatti szervezetek|Kormány Országos Képviselőjét]]) és '''Leopold Okulicki'''t (a Honi Hadsereg főparancsnokát). Amikor azok megérkeztek a megbeszélt helyre [[Pruszków]]ban, az [[NKVD]] letartoztatta és repülőgéppel Moszkvába szállította őket. Június 18-a és 21-e között lezajlott a koncepciós per Moszkvában, amelyben a szovjetek sokéves börtönre ítélték el őket a szovjet állam elleni diverzióért .
 
A háború végéig (május 8.) az Ideiglenes Kormány felállította az igazgatóságát a háború utáni Lengyelország egész területén, Szczecint kivéve, amely egyelőre a szovjet katonai igazgatás alatt maradt.