„Százférfiak” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Buda –> Buda (történelmi település) |
kiegészítés a megadott forrás alapján |
||
12. sor:
A százférfiak kezdetben díjazás nélkül végezték hivatali teendőiket, de 1580. augusztus 20-án rendeletet hoztak a tanácstagok állandó fizetéséről: „ezután esztendőnként a választott tanácsnak adjanak fl. negyedfélszázat, kinek elosztását bíróra és kir. bíróra hagyják”. 1595-ig bíróválasztás után a centumpáterek hazakísérték az új bírót, aki köteles volt meghívni őket vacsorára, ekkor azonban a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva a szokást hatályon kívül helyezték. A megvendégelési kötelezettséget egy 1778-ban hozott rendelettel törölték el véglegesen.<ref>Jakab 1870: II. 238., 343; III. 297.</ref>
1638-tól kezdve a [[kálvinizmus|reformátusok]] is helyet kaptak a centumpáterek között és minden negyedik évben közülük került ki a főbíró. Ezen túlmenően a város arra is kötelezte magát a református [[I. Rákóczi György|Rákóczi Györggyel]] szemben, hogy négy év alatt 25 reformátust választanak a százférfiak közé. 1655-től kezdve a református tanácsosok számát ötvenre emelték; így a tanácsban 25 magyar református, 25 szász református, 25 magyar unitárius és 25 szász unitárius ült.<ref>Jakab 1870: II. 605., 700; Sipos Gábor: A kolozsvári református egyházközség a XVII. században, in Dáné 2001; Rüsz-Fogarasi 2012: 51.</ref>
Miután Nagyvárad 1660. augusztus 28-án török kézre jutott, és Kolozsvár végvárrá lett, a városi önkormányzat hatáskörét részben a vármegyei rendszer vonta el. [[I. Apafi Mihály]] fejedelem új szervezetet próbált kialakítani a város számára. Az 1664-ben Fogarason tartott országgyűlés, a fejedelmi tanács és a város követei egy részletes szabályzatot dolgoztak ki a város számára. A vármegyei főispán egyúttal Kolozsvár főkapitányi tisztségét is viselte. A peres ügyeket 100 forint összeghatár felett a vármegye hatáskörébe utalták. A bíró (új nevén nemes hadnagy) és az esküdtek (ülnökök) választása a vármegye gyűlésén, a főispán és a nemesek jelenlétében kellett, hogy történjen. A végvári státussal a tisztán önkormányzati rendszer helyett egy vegyes katonai-polgári fennhatóság jött létre.<ref>Jakab 1870: II. 757–768.</ref>
24. sor:
Egyes esetekben felülbírálták a bíró és az esküdtek döntését. 1557-ben például, amikor a bíró és az esküdtek megbízták [[Heltai Gáspár]] plébánost a városi fürdőház építésével és napszámosokat ígértek neki, ezt a százférfiak úgy módosították, hogy a város polgárai nem kötelesek munkásokat biztosítani, a munkában való részvétel egyéni döntés alapján történjen.<ref>Jakab 1870: II. 113.</ref>
A centumpáterek közül választották meg a városi igazgatás tisztségviselőit, vagyis a főbírót, királybírót, sáfárpolgárokat, direktorokat, számvevőket, ispotálymestereket, postamestert, divizorokat, ispánokat, vásárbírókat, adószedőket, tóbírákat, erdőbírákat, borbírákat, serlátókat, építőmestereket, cipósüttető urakat.<ref>Rüsz-Fogarasi 2012: 50.</ref>
A centumvirátus külső ügyekben is képviselte a várost: 1551-ben például [[Fráter György]] a július 26-ra hirdetett országgyűlésre a százaknak írt meghívást, hogy maguk közül képviselőket küldjenek. Új év alkalmából ajándékot küldtek a királynak, utóbb az erdélyi fejedelemnek. 1579-ben, amikor a fejedelem letartóztatta [[Dávid Ferenc]]et, a százférfiak küldöttséget menesztettek Gyulafehérvárra, hogy közbenjárjanak az érdekében. Háborús helyzetben is ők tárgyaltak a város nevében.<ref>Jakab 1870: II. 45., 115., 262., 374.</ref>
40 ⟶ 42 sor:
* '''Kiss 1997:''' {{CitPer | aut = Kiss András | tit = Kolozsvár város önkormányzati fejlõdése az 1458-as „unióig” és kiteljesedése az 1568-as királyi ítélettel | per = Erdélyi Múzeum | ann = 1997 | fasc = 3–4 | url = http://erdelyimuzeumfolyoirat.adatbank.transindex.ro/index.php?cid=250}}
* '''Kovács 2008:''' {{CitLib | aut = Kovács Kiss Gyöngy | tit = Megidézett múlt | subtit = Tanulmányok, forrásközlések | cap = Adatok a viselet szabályozásához a 16–17. századi Kolozsváron | loc = Kolozsvár | red = Komp-Press | ann = 2008 | pag = 43–48 | isbn = 978 973 9373 87 6}}
* '''Rüsz-Fogarasi 2012:''' {{CitLib | aut = Rüsz-Fogarasi Enikő | tit = Egy elfeledett intézmény | subtit = A kolozsvári Szentlélek-ispotály kora újkori története | red = L'Harmattan | loc = [Budapest] | ann = 2012 | isbn = 978 963 236 514 5}}
{{Portál|Kolozsvár|-|Erdély|-}}
| |||