„Bakócz-kápolna” változatai közötti eltérés

== Története ==
[[Fájl:Esztergom Bakocz-chapel 1.JPG|bélyegkép|200px|A [[kupola]] díszkivilágítása]]
Bakócz Tamás [[1506]] és [[1511]] között emelte aemeltette [[Gyümölcsoltó Boldogasszony]] tiszteletére a kápolnát. Alapkövét személyesen az érsek tette le. A kor művészetének neves történetírója, [[Giorgio Vasari]] leírása szerint a érsek az [[olaszok|olasz]] [[Andrea Ferrucci]]t kérte fel a tervek elkészítésére (bár egyesek ezt cáfolják<ref>BUZÁS Gergely: Gótika és kora reneszánsz, in. Magyar Építészet sorozat, Bp., Kossuth Kiadó, 2001. 159. p.</ref>). Az Oltároltár [[1519]]-ből való, szintén Andrea Ferrucci alkotása. Bakócz érsek, aki ez időtájt a pápai tiarárratiarára is áhítozott, a kápolna építésekor korának itáliai építőművészetéhez mérhetőt kívánt alkotni. Ferrucci mester ekkor a [[Firenzei dóm]] szobrászműhelyében dolgozott, majd később [[Michelangelo Buonarroti|Michelangelo]] a [[MedicsiMedici-kápolna]] munkavezetőjéül szerződtette.
Az Itáliából származó tervek alapján Ioannes Fiorentinus vezetése alatt több kőfaragó műhely mesterei készítették el a kápolna belső terét, helyi vörösmárványból. Az oltár készen érkezett Itáliából. Bakócz Tamás bíboros-érsek földi maradványait 1521 június 15-i halálát követően helyezték örök nyugalomra kora Magyarországának legragyogóbb reneszánsz sírkápolnájában.
 
[[Kép:Esztergom - BBM - Bakócz-kápolna.JPG|bélyegkép|200px|A külső homlokzat töredéke, [[Balassa Bálint Múzeum|Balassa Múzeum]]]]
A kápolna csodával határos módon túlélte a [[Oszmán Birodalom|török]] helyi, 130 éves uralmát. A Szent Adalbert székesegyház az [[1543]]-as ostrom során jelentősen megsérült. A hódító muzulmánok a teljesen ép kápolnában a szenteket ábrázoló szobrokat összetörték, és [[mecset]]nek használták az épületet. A törökök [[1673]]-as kiűzése után a kápolnában tartották a hálaadó Te Deumot. A romló állagú épületet 1686-ban Széchényi György érsek restauráltatta. A tető felől ázó, de belülről szinte teljesen ép kápolna mellől elbontották a székesegyház romjait. Az egykor a templomba nyíló falnyílást ajtóvá szűkítették, a felső világítást adó [[lanterna|lanternáját]] elbontották és cserépfedésű sátortetővel látták el. A viszonylagos épségben előkerült oltárt kissé átalakítva helyezték vissza az eredeti helyére.
 
A [[Esztergomi bazilika|Bazilika]] sokáig húzódó újjáépítése során feltétlenül meg akarták menteni ezt a ragyogó műalkotást. [[1823]]-ban [[Rudnay Sándor]] érsek [[Packh János]] építészt bízta meg a feladattal, hogy az eltérő tájolású, 11 méterrel mélyebbre kerülő székesegyházhoz hozzáillessze a kápolnát. Packh a vörösmárvány kápolnabelsőt 1600 darabra fűrészeltette, megszámoztatta és oldalkápolnaként beépítette az új székesegyházba. Az átépítés előzmény nélküli, különleges feladatát fél év alatt végezték el. A kápolnát 180°-alkal elforgatták, és a bejáratát áthelyezték a szemközti oldalra, aminek köszönhetőenkövetkeztében némileg sérült az eredeti művészi koncepció is.
 
Ez volt az első hasonlóilyen jellegű műemlékvédelmi cselekedet Európában. Kigondolásáért és megvalósításáért feltétlen elismerés illeti Rudnay Sándor érseket és Packh János építészt.
 
A homlokzati faragványok egyes részei a Bazilika kriptájában láthatóak. Mára a kápolna díszkivilágítást kapott.