„Tudományos forradalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
37. sor:
1543-ban jelent meg [[Kopernikusz]] munkája a naprendszerről, a [[heliocentrikus világkép|heliocentrikus modell]], amelyben a szerző megpróbálta bebizonyítani, hogy a nap a világegyetem központja. Kitalálása után két évezreddel azonban a [[geocentrikus modell]] még mindenki által elfogadott elmélet volt, leszámítva néhány csillagászt. A Kopernikusz által támogatott ötlet, hogy a Föld a Nap körül kering, kortársainak többsége számára abszurd volt. Ellentmondott nem csak a szellemében megkérdőjelezhetetlen [[Arisztotelészi filozófia|Arisztotelészi filozófiának]], hanem a [[közvélekedés]]nek is. Ugyanígy voltak a Föld forgásának kérdésével. A toronyból ledobott kőnek távolabbra kellett volna esnie a toronytól és nem tövébe, ha a Föld közben forog. Ilyen eseményt pedig nem figyeltek meg.
Nem csoda tehát, hogy bár néhány csillagász a bolygók mozgásának kiszámolásához használta ugyan Kopernikusz rendszerét, de valójában csak egy maréknyi ember hitt benne. A hihetőség növekedése két ember erőfeszítéseinek, Keplernek és Galileinek köszönhető. Kepler csodálatos csillagász volt, aki [[Tycho Brahe]] pontos megfigyeléseit felhasználva észrevette, hogy a bolygók a Nap körül nem körpályán, hanem elliptikus pályán keringenek. A bolygók mozgásának általa alkotott [[Kepler-törvények|többi törvényével]] kiegészítve ez lehetővé tette számára egy olyan naprendszer modell kidolgozását, ami Kopernikusz eredeti rendszerét jelentősen továbbfejlesztette. Galilei fő hozzájárulása a heliocentrikus rendszer elfogadásához fizikai számításai és megfigyelései voltak, csakúgy mint részletes előadása a rendszerről (amely az [[inkvizíció]] elleni peréhez vezetett). A [[tehetetlenség]] elvének egy korai verzióját használva Galilei meg tudta magyarázni, hogy a toronyból ledobott kő miért esik a torony mellé akkor is, ha a Föld forog. Megfigyelései a Jupiter holdjairól, a Vénusz fázisairól, napfoltokról és a Hold hegyeiről nagyban elősegítették az Arisztotelészi filozófia és a naprendszer [[Ptolemaiosz Klaudiosz|ptolemaioszi]] elméletének hiteltelenedését. Kepler és Galilei felfedezései, a heliocentrikus rendszer több és több hívet tudhatott
Kepler törvényei a bolygók mozgásáról és Galilei műhelymunkája Isaac Newton munkájában érte el tetőpontját. Newton törvényei a mozgásról az egységes fizika megalapítását jelentették, a [[gravitáció törvénye]] a földi és égi tömegvonzás egy hatalmas rendszerbe való foglalásával alkalmas volt arra, hogy az egész világot matematikai [[képlet]]ekkel írja le.
| |||