„I. Vilmos német császár” változatai közötti eltérés

A porosz győzelemmel végződött háború, mozgósította a franciákat, akik hosszú ideje ferde szemmel néztek a német egység létrehozására irányuló törekvéseket. 1870. július másodikán napvilágra került a hír, hogy az 1868-ban megüresedett spanyol trónra Hohenzollern Lipót főherceget, Vilmos rokonát is jelölték. Ez szintén a franciák érdeke ellen volt, hiszen ha Lipót kerül a spanyol trónra azesetbenaz esetben Franciaország két oldalról is ugyanazon birodalom által lett volna határolva. Párizsban ezt Franciaország érdekszférájában való beavatkozásként értékelték és veszélyeztetve érzékelték országukat. [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] tárgyalást kezdeményezett Vilmossal, hogy hívassa vissza rokonát, ennek Lipót [[július 12.|július 12]]-én eleget is tett. A franciák azonban újra követet küldtek (Benedetti), azzal a kéréssel, hogy Lipót végérvényesen mondjon le a trónról, hogy azt később ne igényelhesse újra. Vilmos ekkor éppen Bad Emsben töltött gyógykúrájáról távirat formájában értesítette a Berlinben tartózkodó követet az elutasító válaszról. Az emsi táviratként ismert levél is Bismarcknak köszönheti hírét, ugyanis olyan stílusban fogalmazta át <ref>Hogy úgy tűnjön Vilmos e találkozás alkalmával elutasító és megalázó hangnemben beszélt Benedettivel, a francia követtel</ref>, ami sértette a követet és egész Franciaországot is. Ennek következtében 1870. [[július 19.|július 19]]-én Franciaország hadat üzent Poroszországnak és kitört a [[porosz–francia háború]]. Augusztus 2-án a francia csapatok elfoglalják [[Saarbrücken]]t, ezt követően azonban sorozatos vereséget szenvednek. A csaták közül a legjelentősebbek az augusztus 4-ei [[Weissenburgi csata]], valamint a szeptember elseje és másodika között lezajlott [[sedani csata]], amiben a poroszok megsemmisítő vereséget mértek a francia csapatokra, a harcok során maga III. Napóleon is fogságba esett.