|
A [[Második világháború|2. világháború]] után, [[1945]] nyarán az újjászervezett [[Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete]] szervezésében bontakozott ki. A [[Cserkészet|cserkészmozgalom]] helyébe lépő Magyar Úttörők Szövetsége a magyar társadalom gyermekszervezete lett, az úttörőcsapatokba tömörülő kisdobosok, úttörők, úttörővezetők és pártoló tagok tömegszervezete.
{{Idézet2|Az úttörőmozgalom célja: szabad hazában szabad embereket nevelni. A szabad ember tudja, mit várhat másoktól, mivel tartozik másoknak. [...…] Bátor, becsületes [...…] mindig igazságra törekszik.|[[Trencsényi-Waldapfel Imre]]: Új idők (1946. július 1.)}}
[[File:Bundesarchiv Bild 183-R90013, Budapest, II. Weltfestspiele, Festumzug, ungarische "Junge Pioniere".jpg|bélyegkép|jobbra|Pionírok felvonulása a [[Világifjúsági Találkozó]]n (VIT) Budapesten (1949. augusztus 28.)]]
Az 1945 utáni első úttörőcsapatok a maguk választotta (különféle) színű nyakkendőt viseltek. [[1946]] őszén született meg az egységes úttörőnyakkendő: háromszögletű, fehér színű, két piros csíkkal a szélén. A fehér szín az úttörők jellemének a tisztaságát jelképezte, a piros csíkok pedig a forradalmiságra utaltak. A nyakkendő három sarka a a három forradalmi nemzedéket jelképezte. A nyakkendőt nem csomózva kötötték, hanem piros fagyűrű tartotta össze.
[[1948]] májusában megváltozott az úttörők egyenruhája: a fehér inghez kék nyakkendőt hordtak. A [[Világifjúsági Találkozó]] (VIT) idején -– [[1949]] augusztusában – a csapatok legjobb úttörői -– kitüntetésként -– vörös nyakkendőt kaptak, amely viselet a későbbiekben általánossá vált. A világ legtöbb úttörőszervezetében a tagok vörös nyakkendőt viseltek.
{{Idézet|A példa mindig szemléletes, éppen ezért egy konkrét esetből indulok ki. Az ötvenes években egy budapesti IX. kerületi általános iskolában tanítottam, s ezekben az időkben alakult meg az első úttörőház a XIX. kerületben. Főhivatású igazgatója tanári képesítéssel rendelkezett, s ezen túl igen széles látókörrel, kitűnő szervezőkészséggel. Budapest különböző kerületeiből "szedte össze" a szakkörvezetőket, így bízott meg engem is az irodalmi és a színjátszó kör vezetésével. A képzőművészeti szakkörrel egyébként [[Komjáthy Gyula]] világhírű grafikus foglalkozott, s a főváros legkülönbözőbb iskoláiból jöttek azok az önként jelentkező gyerekek, akik nálunk, a XIX. kerületi úttörőházban akartak mozgalmi életet élni.
Az 1960-as, 1970-es években több tanéven át tartó mozgalmak, akciók sorozata zajlott, amelyek irányítását veteránokból, tudósokból, neves politikusokból álló országos parancsnokságok végezték.
[[1963]]-[[1965]]-ben1963–1965ben ''Úttörő expedíció a jövőbe'' címmel indult kétéves mozgalom, amely a haza megismerésére, a lakóhelyért végzett munka, a jövő terveinek megfogalmazására késztette a csapatokat. A legjobb rajok expedíciós jelvényt és zászlószalagot nyerhettek.
Az 1965-[[1966]]-i úttörőév mozgalma az ''Úttörők a hazáért'' volt. Ez a hozzájárulás lehetőségét biztosította az ország, a lakóhely építésében, a meglévő értékek óvásában. 1966. június 7-10. között ünnepelte a mozgalom a 20. születésnapját. Ekkor került sor a IV. országos úttörő-találkozóra.
[[1968]]-[[1969]]1968–1969-ben ''A forradalom lángjai'' mozgalom a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|KMP]], a KIMSZ és a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára irányította a csapatok figyelmét. Ekkor építették meg a [[miskolc]]i fiatalok a Tanácsköztársaság legendás hírű XII. [[páncélvonat]]ának korhű mását, amely múzeum-vonatként járta két évig az országot.
[[1970]]-[[1971]]1970–1971-ben szolidaritási akciókkal segítették a [[vietnam]]i népet és az árvízkárosult iskolákat. Ebben az évben az ''Ajándék a hazának'' címmel készültek mozgalmuk 25. születésnapjára.
[[1972]]-[[1973]]1972–1973-ban [[Petőfi Sándor]] születésének 150. évfordulóján ''A néppel tűzön-vízen át!'' volt az éves mozgalom elnevezése, amely a költő életművének és hazánk tájainak jobb megismerését szolgálta. Ebben az évben ünnepelték a [[Budapest|főváros]] egyesítésének 100. évfordulóját is, amely főként a budapesti csapatok munkáját élénkítette.
A következő két évben ([[1973]]-[[1975]]1973–1975) ''Nem térkép e táj'' néven folytatódott a szülőföld megismerése.
1975-[[1976]]1975–1976-ban az úttörőmozgalom 30. évfordulóját ünnepelték az ''Őrizzük a lángot!'' felhívással. Ennek keretében került sor -– 1976 áprilisában -– a J-R-30 fedőnevű országos jubileumi riadójátékra. Június elején pedig az egy hétig tartó országos találkozóra.
1976-[[1978]]1976–1978 között ismét olyan időszak következett, amelynek során a csapatok belső életének színesítésére, szervezeti megerősítésére kerülhetett sor. Az ''Együtt egymásért'' mozgalom keretében hirdették meg az R-77 próbát. A további évek jelszavai: a ''Mi világunkért'', ''Tettekkel a mi világunkért!''.
{|class="wikitable collapsible collapsed" width="500"
|}
[[1981]]-[[1982]]1981–1982-ben a ''Hass, alkoss, gyarapíts!'' jelmondat szellemében a helyi lehetőségeken alapuló rugalmas programválasztásokra kaptak lehetőséget a csapatok. A nagyszabású központi akciók helyett inkább a csapatszintű folyamatos tevékenységekre helyeződött át a hangsúly.
Az utána következő években pedig minden csapat maga választotta meg a jelmondatát.
| 