Főmenü megnyitása

Módosítások

a
== Élete ==
 
Sváb családban született Württemberg tartományban. Apja Georg Ludwig Hegel számvevőszéki titkár, anyja Maria Magdalena Fromm, rangos polgárcsalád lánya. A stuttgarti gimnázium bevégzése után 1788-ban beiratkozott a tübingeni Stiftbe, ahol teológiát és filozófiát hallgatott, 1793-ban megvédte teológiai disszertációját. Néhány évig [[Bern]]ben és [[Frankfurt am Main]]ban házitanítói munkát végzett, később a [[jénaiJénai egyetemEgyetem]]en habilitált. („De orbis planetarum” c. disszertáció 1801. augusztus 27-én.) [[1801]]-től magántanárként [[Jéna|Jénában]] egyetemi előadásokat tartott, [[1805]]-ben rendkívüli egyetemi tanár lett. A [[jénai csata]] zavarai után 1807-ben [[Bamberg]]be ment, ahol újságszerkesztéssel foglalkozott. 1808-tól [[Nürnberg]]ben a Szent Egyed gimnázium rektora és professzora volt, ugyanitt dolgozta ki a ''Philosophische Propädeutik'' c. munkáját, mely azonban akkor csak litográfiában jelent meg. 1816-tól 1818-ig [[Heidelberg]]ben tanított, majd 1818-tól halálig (1831) [[Berlin]]ben.<ref>Simon Ferenc: Hegel élete és filozófiája, Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő 2009. 509-514.</ref>
 
1798-ban publikálta első írását, egy fordítást a Watland (egy svájci terület) politikai viszonyairól. Hegel ehhez a röpirat fordításhoz saját megjegyzéseket csatolt. 1800-ban Schellinggel együtt szerkesztette a ''Filozófia kritikai újsága'' ''(Kritisches Journal der Philosophie)'' c. közlönyt. [[1806]]-ban befejezte első és egyben egyik legjelentősebb könyvét, a ''Szellem fenomenológiájá''t ''(Phänomenologie des Geistes).'' Hegel eleinte mint Schelling követője szerepelt, míg ezen munkájával nemcsak éles birálatot gyakorolt Schelling és iskolája felett, hanem ezen jelentőségteljes munkájában eredeti módszerével, a dialektikával is a nyilvánosság elé lépett.
 
Itt meghatározó élményben volt része: a franciák számára győztes csata után láthatta [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]t, akit ''„világlélek”''(Weltseele) (azaz a történelem folyamatának megtestesítője) néven titulált levelében.<ref>Briefe von und an Hegel, hrsg. von Johannes Hoffmeister, Bd 1. 120.</ref> Ezt követően [[Nürnberg]]be ment, ahol gimnáziumi rektor lett. Itt fejezte be második legnagyobb művét, a ''Logika tudományá''t, három kötetben ([[1812]]–[[1816]]). A mű hatására meghívták a [[heidelbergiHeidelbergi egyetemEgyetem]] [[filozófia]]i tanszékére, ott írta ''A filozófiai tudományok enciklopédiájá''t ([[1817]]).
 
1818-ban azonban Altenstein porosz miniszter közvetítése folytán a [[berlin]]i egyetemen foglalt el állást. Ekkorra a legnagyobb mértékben tekintélyes és befolyásos ember lett, számos tanítványt gyűjtvén maga köré, fényes tevékenységet fejtett ki felolvasásaival. Bölcsészete Altenstein miniszter befolyása által a legtágasabb körökben érvényre jutott és úgyszólván porosz állami bölcsészetté lett.