„Zilah magyar irodalmi és művelődési élete” változatai közötti eltérés

A magyar [[színházművészet|színház]] iránti érdeklődésre vonatkozó első adat Fejér Ká­roly társulatának 1833. augusztus 15-i megjelenése (repertoárjukon többek között [[Kisfaludy Károly]] ''Kemény Simon'' c. drámája is szerepelt). A későbbiekben a Fejér Károlyé mellett Körösi Ferenc, Tóth István, Sepsy Károly, Bács Károly társulatainak zilahi fellépéseiről vannak adatok (Tóth társulatában 1843-ban [[Prielle Kornélia]] is fellépett). Az 1848 körüli évekből helyi műkedvelő együttesek előadásairól is tud a színháztörténész. Egy ilyen együttes a szabadságharc leverését követő bénultság után, 1856-ban alakul újra. De vissza-­visszatérnek Zilahra a különböző társulatok is: Balogh György, Fejér Ká­roly, Follinus János, Szegedi Mihály, Nyéki János, Nagy Mihály, Csóka Sándor, Váradi Ferenc, Polgár Ká­roly, Nagy Dezső, majd Szabadhegyi Aladár, Micskey F. György, Fekete Mihály, Szilágyi Dezső. Az emlékezetes előadások sorában megemlíthető Kisfaludy Károly: ''Lilomfi'' (1861), [[Tóth Ede (színműíró)|Tóth Ede]]: ''A falu rossza'' (1877), [[Friedrich Schiller|Schiller]]: ''Stuart Mária'' (1877 és 1905), [[William Shakespeare|Shakespeare]]: ''Rómeó és Júlia'' (1885 és 1902), [[Ifj. Johann Strauss|Strauss]]: ''Cigánybáró'' (1889), [[Katona József]]: ''Bánk bán'' (1900), [[Madách Imre]]: ''Az ember tragédiája'' (1902 és 1908), [[Makszim Gorkij|Gorkij]]: ''Éjjeli menedékhely'' (1904), [[Edmond Rostand|Rostand]]: ''Sasfiók'' (1910).

 

 

A kulturális élet e századfordulós megpezsdülésének nevezetes eseményeként 1902-ben felavatják [[Fadrusz János]] két alkotását: [[Wesselényi Miklós]] – „a történelmet élt magyar földnek a modern világra szült valóságos géniusza” (Ady) – szobrát és az 1919 után eltüntetett Tuhutum-emlékmű­vet, felépül a város kultúrháza, s a tehetősebb polgárok batárba ülve bejárnak [[Kolozsvár]]ra egy-egy [[színház]]i előadásra vagy [[hangverseny]]re.