„Zilah magyar irodalmi és művelődési élete” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
17. sor:
A két világháború közötti színházi életet – Zilah vonatkozásában talán még inkább – a helyi hatóságok zaklatásai tették viszontagságossá. A színháztörténész megállapítása szerint ebben a korszakban „a színtársulatok működése inkább függött a polgármester, a Sziguranca, a minisztérium jóindulatától, mint a színészek vállalkozási szándékától vagy a közönség pártolási készségétől” ([[Enyedi Sándor]]). Ennek ellenére, amint az [[Auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitzban]] megölt [[Felhő Ervin]] színművész írta: „[Zilah] … egyike volt a legjobb színházi városoknak Erdélyben. Nap nap után zsúfolt házak mellett játszottunk. A közönség rajongott a színészetért.” (Idézi Enyedi Sándor.) Ebben az időszakban, a színi kerületekre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, Gáspár Jenő, Ferenczy Gyula, Fehér Imre, Szabadkay József társulatai léptek a zilahi pódiumra, míg a [[Bécsi döntések|bécsi döntést]] követő években Jódy Károly és Szabó Hangya Márton társulata váltogatta egymást.
A két világháború közötti zilahi sajtóban a stabilitást és a folytonosságot a [[Szilágyság (hetilap)|Szilágyság]] című hetilap jelentette, valamint a református egyházközség lapja, a ''Keresztyén Élet'' és a mellette 1921-ben, ugyancsak Kádár Géza által indított és 1937 után Kolozsvárt kiadott ''Lelkipásztor''. Bölöni Zoltán megpróbálja ''Zilahi Hírlap'' cím alatt újra feltámasztani a Független Újságot, de csak 1922-ig bírta. Sikertelennek bizonyult Várady D. István próbálkozása is 1935-ben egy ''Igazság'' című lappal (ennek mindössze két száma jelent meg). Sajátos – de a kollégiumi hagyományokat ismerve, nem rendhagyó – színfoltja volt a két világháború közötti szellemi életnek a Wesselényi Kollégium diákjai által 1933-ban megjelentetett, kézírással sokszorosított ''Bontakozó Szárnyak'', amelyben [[Költészet|versek]], [[Novella|elbeszélés]]ek, [[rajz]]ok és diákhumor mellett [[Márton Gyula]] tollából ''A magyarok története a honfoglalásig'' c. tanulmány is olvasható.
A magyar sajtóélet csak az 1940–44-es években gazdagodik Szilágy Vármegye Hivatalos Lapjával és a megyei tanfelügyelőség által tanítók számára kiadott Hivatalos Közlönnyel. Ezek mellett a baptista felekezet által 1940-ben indított (és egészen 1946-ig megjelenő) lap, ''Az Igazság Tanúja'' érdemel említést.
| |||