„Nyereg” változatai közötti eltérés

A nyereg első nyomait Ázsiában találták meg. A kujundsii faragványokon a keleti népek mostani nyergéhez hasonlóakat láthatunk, amelyeken azonban még kengyel nincs. Rómában eleinte ''ephippiának'' nevezett gyapjúszövetet helyeztek a ló hátára. [[Szent Jeromos]] az első iró, aki 340-ben a nyeregről említést tesz, de alakját nem írja le. 385-ben kelt [[Theodosius császár]]nak az a rendelete, amely a postalovak nyergének súlyát határozza meg, anélkül, hogy szerkezetét érintené. A régi germánok elpuhult embernek tartották azt, aki nyeregben lovagol. Később azonban állati bőrt (Bast) tettek a ló hátára. A középkori nyereg eleinte székhez volt hasonlatos. Az arabok nyergén a hátsó kápa igen magas volt, hogy a [[dzsidalándzsa|dzsidával]] való döfésnek nagyobb nyomatékot kölcsönözzön, és kengyel is volt rajta. A normannok nyergeit a bayeux-i falszőnyegen látjuk, kápájuk művészileg van faragva, s a hátsó igen magas. A nyergek fa alkotó részei festett bőrrel voltak bevonva, s a heveder úgy volt rá alkalmazva, hogy a lovas megszoríthatta anélkül, hogy leszállt volna. Alakja olyan, hogy a lovas kinyújtott lábszárral ült rajta, egész súlya a kengyelben nyugodott, hogy a dzsidadöfésnek nagyobb nyomatéka legyen. A normann nyeregből fejlődött a lovagi nyereg, amelynek készítésénél arra voltak fő figyelemmel, hogy az ülést biztossá, és a dzsidával való döfést nyomatékossá tegye.

|[[Fájl:Damensattel.jpg|150px|right|thumb|18. századi, három szarvúháromszarvú női nyereg]]