„Heliocentrikus világkép” változatai közötti eltérés

a
kieg.
a (Bot: hibás ISBN-formátum)
a (kieg.)
# Mindaz, amit a Nap mozgásában megfigyelhetünk, nem önmagától áll elő, hanem a Föld mozgása révén, mert a Föld épp úgy a Nap körül mozog, mint a többi bolygó. A Föld ezen kívül más mozgásokat is végez.
# A bolygók mozgásában csak a földi megfigyelő lát direkt és retrográd szakaszokat. Az égbolt számos jelensége csak a Föld mozgásával magyarázható.
 
A közhiedelemmel és a tudományosan elfogadott nézettel ellentétben Kopernikusz nem kevesebb, hanem 40-ről 48-ra növelte a Naprendszer bolygóinak leírásában használt körök számát.<ref>Arthur Koestler: Alvajárók, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996, p. 252 </ref>
 
A heliocentrikus elmélet elfogadása – legalábbis az európai tudományos körökben – [[Galileo Galilei]], [[Tycho Brahe]], [[Johannes Kepler]] és [[Isaac Newton]] nevéhez fűződik. Galilei ismertette az elméletet széles körben. Brahe megfigyelései az égitestek mozgásáról és az állócsillagok szférájának változékonyságáról, valamint Kepler ezeket értelmező munkája ellentétbe került az addig érvényes geocentrikus világképpel (és a kopernikuszi modell részleteivel is). Newton [[tömegvonzás]]ról szóló törvénye világos és egyértelmű elméleti magyarázattal támasztotta alá a heliocentrikus világképet, és különlegesen pontos előrejelzéseket tett lehetővé. A Kopernikusz által elkezdett paradigma váltást gyakran ''kopernikuszi forradalom'' néven is említik.
Már korábban előfordult az a feltételezés, hogy a Nap csak egy [[csillag]] a többi között. Nicolaus Cusanus is ezt állította, hirdette még a Világegyetem végtelenségét, csak úgy, mint [[Giordano Bruno]] aki még azt is állította, hogy a világmindenség homogén, bármerre mennénk benne, ugyanazt látnánk és a Naprendszer nincs kitüntetett helyzetben. Sir [[William Herschel]] felfedezte, hogy a Nap nincs a csillagvárosunk közepén, az 1900-as években pedig fény derült arra, hogy a [[Tejútrendszer]] csak egy [[galaxis]] a sok közül. Ennek fényében a „Világmindenség középpontja” kifejezés matematikailag és fizikailag értelmét veszíti. Jelenleg [[Giordano Bruno]] azon intuíciója körül zajlik a leglázasabb csillagászati kutatás, hogy szerinte az [[exobolygó]]kon élet is lehetséges. Ha erre bizonyítékot lehet találni, akkor a Föld biológiai értelemben sem a „Világmindenség középpontja” többé.
 
Mindezek alapján kijelenthető, hogy a „heliocentrikus világkép” tudományos kifejezésként elavult, bár gyakran a „heliocentrikus modell” kifejezést értik alatta.
 
== Források ==