„Maus (képregény)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
59. sor:
A viszonylagos objektivitás megőrzése érdekében Spiegelman az általa feldolgozott történelmi időszakról szóló könyvekre is támaszkodott, többek között egy, a háború után, Lengyelországban kiadott könyvre, melyben apja szülővárosáról, [[Sosnowiec]]ről és a zsidóságának történetéről írtak. A könyv részleteit Mala fordította le neki angolra, amit többek között arra használt, hogy a dátumok tekintetében pontos maradhasson a történelmi tényekhez. Megpróbálta alátámasztani apja történeteit, de voltak részek, amiket nem tudott biztosan megerősíteni. „Az események, amiken az apám valóban keresztülment, amit ezekből képes volt visszaidézni és amiket ebből képes volt kifejezni. Aztán ott van az, amit én képes voltam abból megérteni amit ő kifejezni próbált, és amit ebből képes voltam papírra vetni. És természetesen ott van az, amit az olvasó ebből képes feldolgozni. A ''Maus'' ilyen sok lépésre van a valódi eseményektől. A kettő olyan messzire van egymástól, hogy én csak annyit tehetek, hogy utalásokat teszek, sejtetek, és megpróbálok olyat létrehozni, ami nekem valóságosnak hat” – nyilatkozta Spiegelman.<ref name="witek87"/>
Bár a ''Maus'' első fejezetei még Vladek halála előtt megjelentek, Spiegelman apja nem igazán látta a fiával való beszélgetései nyomán megszületett művet. Spiegelmannek a beszélgetések felvételeit még azelőtt sikerült befejeznie, hogy apján eluralkodott a szenilitás. Nyilatkozata szerint mikor utoljára találkozott apjával, már abban sem volt biztos, hogy felismerte őt. Vladek tudata utolsó évében már elég zavaros volt, így az állandó orvosi felügyelet biztosítása érdekében a család idősek otthonába íratta, ahol 1982. augusztus 18-án hunyt el. Spiegelman elmondása szerint apja halála nem hatott rá annyira, mint amennyire várta. Saját jellemzése szerint a temetésen majdnem úgy vett részt,
Az apjával való beszélgetések elkezdésekor Spiegelmannek nem volt tapasztalata az [[oral history]], vagyis az „elbeszélt történelem” kutatási módszereiben. Csak évekkel a felvételek elkészítése után talált és olvasott el egy ezzel foglalkozó könyvet, amiből azt szűrte le, hogy valószínűleg elég szokatlan megközelítési módot alkalmazott. Ettől függetlenül nem hiszi, hogy képes lett volna másképpen dolgozni, mivel a saját apjáról volt szó, és ezért a lélektani vonulat, bár lehet, hogy rejtett, de jelentős tényező volt.<ref>Witek, 85. o.</ref>
| |||