„III. Ferdinánd magyar király” változatai közötti eltérés

III. Ferdinándot [[1654]] [[július]]ában nagy tragédia érte: az óvintézkedések ellenére IV. Ferdinánd, a huszonegy éves trónörökös himlőjárvány áldozata lett. A császárnak még két fia volt, az 1646-ban elhunyt első feleségétől, [[Habsburg Mária Anna magyar királyné|Mária Annától]] [[I. Lipót magyar király|Lipót főherceg]], és második feleségétől, a már szintén elhunyt [[Habsburg–Tiroli Mária Leopoldina magyar királyné|Tiroli Mária Leopoldinától]] [[Habsburg Károly József főherceg|Károly József főherceg]]. A választás annak ellenére egyértelmű volt, hogy Lipót papi tanulmányokat folytatott, hiszen ő tizennégy, míg öccse ötéves volt ekkor. [[1655]]-ben a császárnak sikerült Lipótot magyar, majd [[1656]]-ban cseh királlyá választatnia, ám a birodalmi rendeken nem tudta keresztülvinni akaratát (régi álma volt a császároknak, hogy a birodalomban közjogi állásukat (trónjukat) örökletessé tegyék de ez egyiküknek sem sikerült), s a magyar országgyűlés sem egyezett bele, hogy a Habsburgok számára örökletessé tegye a magyar trónt. Érdekesség, hogy az udvar ekkor kísérletet tett az örökösödési rend rögzítésére (a Habsburg családon belüli választójoga volt a rendeknek, nem általános választójoga! ugyanis az 1547. évi V. tc kimondta a Habsburgok jogát a trónra), s a nádornak (gróf Wesselényi Ferencnek) egy levelet küldtek (névtelenül) hogy a rendek királyválasztó joga csupán képzelt, nem létező jog (valóban csak a családon belüli választásra korlátozódott, de ettől létezett) s nem-e hajlandó-e lemondani róla, mondván most még előnyösen és önként megteheti, mert a török kiűzésével mindenképp elveszti azt. Wesselényi felolvasta az országgyűlésen, s óriási felháborodás volt a fogadtatása. Ekkor az udvar látva az elégedetlenséget, nem tett komolyabb kísérletet az örökös királyság elfogadtatására. <ref>Szalay-Baróti A Magyar emzetNemzet Története</ref>