„Medici Katalin francia királyné” változatai közötti eltérés

Amikor [[II. Henrik francia király|II. Henrik]] egy lovagi tornán elszenvedett sérülésébe belehalt, legidősebb fia csak 15 éves volt. [[II. Ferenc francia király|Ferenc]] a skót trón örökösének, [[I. Mária skót királynő|Stuart Máriának]] volt a férje.<ref name="i">Herber Attila et al.: Történelem 1500–tól 1789–ig. 4. köt., Reáltanoda Alapítvány, Budapest, 2000. 56. p.</ref> Férje halálát követően szobájának falait feketével vonták be, maga pedig először öltötte fel gyászruháját, amely nélkül a későbbi nemzedékek el sem tudták képzelni. Katalin szabadon bocsátotta férje gyilkosát, a [[protestáns]] [[Gabriel de Montgomery]]t ([[1530]] k.–[[1574]]). Kegyesnek akart mutatkozni a [[protestáns]]ok iránt és eleinte megelégedett annyival, hogy száműzte a grófot, azonban sosem bocsátott meg neki. [[Gabriel de Montgomery|Montgomery]] éveken át bolyongott mindenfelé a világban, de a szerencsétlen kimenetelű viadal után tizenöt évvel megint Katalin kezébe került élete. [[Anglia|Angliáért]] harcolt, de vitéz védekezés után tizedmagával kapitulálnia (feltétel nélküli megadás) kellett. Azt ígérték, hogy megkímélik életét, de Katalin elfogatta, [[Párizs]]ba vitette, ahol hazaárulásért halálra ítéltette és a Place de Gréve–en felnégyeltette és lefejeztette. Ez az asszony kitartóan tudott várni a bosszú beteljesedésére.<ref name="j">Watson, F.: i.m. 191–192. p.</ref> [[II. Ferenc francia király|II. Ferenc]] [[1560]]. [[december 5.|december 5-i]] halála után [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] néven tízéves öccse lesz anyja gyámkodásával az új francia király. A beteges gyermekkirály [[Chenonceau]]–ban volt és anyja féltékenyen őrködött felette; vezérelve a maga és a [[Valois-ház|Valois]]–k hatalmának megóvásától. Mint régens, politikai célja az, hogy a vallási konfliktusokon ([[1562]]. [[március 1.]]) felülemelkedve nemzeti egységet hozzon létre. Kormányzása azonban politikai intrikákban merül ki, és akaratát képtelen a vallási és feudális csoportosulásokra rákényszeríteni.<ref name="k">http://www.mult-kor.hu/szulinapon.php – URL hozzáférés</ref> A vallási kérdés azonban politikai és hatalmi kérdésekkel fonódott össze. Mindkét tábor (a [[Bourbon-ház|Bourbon]]–család és a lotaringia-i hercegi ház leszármazottai) befolyása alá akarta vonni a királyi hatalmat, és meg akarta növelni a saját rendi önállóságát. A régens Medici Katalin pedig egyik párt túlsúlyát sem akarta elfogadni a királyi hatalom felett, ezért igyekezett bármelyik megerősödése esetén a másikat kijátszani ellene. A környező államok is bekapcsolódtak a küzdelembe: a spanyolok a [[katolikus]]okat, [[Anglia]] s még néhány protestáns német állam pedig a [[hugenotta|hugenottákat]] támogatta. Az [[1570]]-es, [[Saint-germaini béke (1570)|saint-germaini egyezséget]] követően [[Gaspard de Coligny]] admirális a királyi udvarba került, s elnyerte a király bizalmát. Ennek birtokában nagy terveket szőtt, [[Franciaország]] külső helyzetének megváltoztatására, valamint a spanyol veszély leküzdésére. Az admirális befolyásának növekedése azonban újabb fordulatot eredményezett. Az anyakirályné sokallotta [[Gaspard de Coligny|Coligny]] hatalmát, [[Párizs]] népe pedig sérelmesnek tartotta a [[hugenotta|hugenották]] jelenlétét. Medici Katalin beleegyezett leányának, [[Valois Margit francia királyné|Margit hercegnőnek]] és az ifjú [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henriknek]] házasságába, az esküvői ünnepségek alatt azonban – [[Szent Bertalan éjszakája|Szent Bertalan Éjszakáján]], [[1572]]. [[augusztus 23.|augusztus 23-áról]] [[augusztus 24.|24]]–ére virradó éjjel – a [[Guise]]–ekkel újra szövetségre lépett Katalin [[katolikus]] hívei és a felizgatott párizsi tömeg megrohanta és lemészárolta a [[hugenotta|hugenottákat]]. [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henriket]] és az ifjabb [[I. Henrik, Condé hercege|Condét]] elfogták a [[Louvre]]–ban és a [[katolikus]] hitre való áttérésre kényszerítették. [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] [[1574]]-ben meghalt, a trónt öccse – [[III. Henrik francia király|III. Henrik]] – foglalta el. Időközben [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] megszökött [[Párizs]]ból, visszatért a kálvini hitre, s újra kezdetét vette a háború, amely [[1577]]-ben újabb átmeneti megegyezéssel ért véget. [[Fájl:Anjou 1570louvre.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|[[III. Henrik francia király]] ([[1570]] k.)]] A vallásháború ezután [[1586]]-ban a trónöröklés problémája miatt újult ki. [[1584]]-ben ugyanis meghalt a király utolsó öccse ([[Valois Ferenc|Hercule Ferenc]]), s mivel [[III. Henrik francia király|III. Henriknek]] nem volt gyermeke, a trón jogszerű örököse a legközelebbi rokon, a [[protestáns]] [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] lett. (Henrik édesanyja nem más volt, mint III. Johanna navarra-i királynő, Medici Katalin egyik ősellensége. Állítólag Johanna rejtélyes körülmények között, hirtelen halt meg, és sokak szerint Katalin ölette meg. Johanna édesanyja Valois Margit francia királyi hercegnő volt)<ref name="l">Herber A. et al.: i.m. 57-58. p.</ref>