„Filmzene” változatai közötti eltérés

a (Bot: 5 interwiki link migrálva a Wikidata d:q217199 adatába)
Korngold munkássága nyilván nem volt elhanyagolható abban, ahogyan az 1940-es évektől kezdve a filmzene szerepének értelmezése megváltozott. Míg korábban pusztán másodlagos, a képsoroknak alárendelt tényezőként kezelték, ettől az időszaktól kezdve egyre inkább vált lényegi elemmé, a képekkel és a párbeszédekkel egyenrangúvá, a film érzelemvilágának meghatározójává. Ebben a folyamatban Korngold mellett úttörő szerepe volt [[Orson Welles]] 1941-ben elkészült [[Aranypolgár]] című filmjének is, melynek zenéjét [[Bernard Herrmann]] komponálta.<ref name="auto_eVtLy49+HIlqvKXxjIoBTw"/>
 
Érdekesség, hogy az „ízig-vérig” amerikai [[westernfilm]]ek zenei hangulatát európai (orosz, lengyel, gyakorta zsidó) származású művészek teremtették meg, akik valamilyen okból hazájukat elhagyni kényszerültek. Műveikben felismerhető a [[klezmer]] zene hatása ugyanúgy, mint [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov|Rimszkij-Korszakov]], [[AlexanderAlekszandr Konsztantyinovics Glazunov|Glazunov]] és [[Szergej Szergejevics Prokofjev|Prokofjev]] befolyása. Közéjük tartozott [[Aaron Copland]] is, aki az 1949-es ''The Heiress'' című film zenéjéért Oscar-díjat kapott, valamint a háromszoros Oscar-díjas, 1937 és 1982 között alkotó [[Rózsa Miklós]], olyan filmekkel, mint az 1951-es [[Quo vadis (film, 1951)|Quo vadis]], az 1959-es [[Ben-Hur (film, 1959)|Ben-Hur]], vagy az 1961-es [[El Cid (film)|El Cid]]. S ebben az időszakban tette meg első lépéseit a filmzene világában [[John Williams (zeneszerző)|John Williams]] vagy [[Elmer Bernstein]], akiket a mai közönség a legnagyobbak között tart számon.<ref name="auto_IKi3prXLxNawGop7wwU3XQ"/>
 
===Az 1960-as évektől napjainkig===