„New York Giants” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
43. sor:
 
== Története ==
 
<gallery>
[[Fájl:Lawrence Taylor.jpg|bélyegkép|bal|Lawrence Taylor a Giants híres Linebacker-e]]
</gallery>
 
<big>'''1920-as évek, avagy a kezdetek:'''</big>
1925-ben alapította meg Tim Mara a csapatot 500 dollár beruházásával. A hivatalos név New York Football Giants lett, mert ezzel akarták megkülönböztetni egy helyi baseball csapattól az új egyesületet. Az első mérkőzést 1925. október 5-én játszották az All New Britain ellen Connecticutban, amit meg is nyertek 26-0-ra. Az első szezont 8-4-es mutatóval zárták, de az anyagi helyzet korántsem volt kielégítő. A korabeli New Yorkban inkább a baseball, a boksz, és az egyetemi foci érdekelte az embereket, míg december 6. án a [[Chicago Bears]] és a korabeli híres játékos Red Grange nem mutatta meg magát. A Giants kikapott 19-7-re. Grange futott egy [[interception]] return td-t, de mégsem ez volt a fontos, hanem hogy egyes források szerint 65000 ember, mások szerint 75000 néző látogatott ki a meccsre, és életben tartotta a csapatot. A legsikeresebb év az 1927-es volt, amikor 11-1-1-es mutatóval zárt a csapat, nagyban köszönhető volt az edzőnek Earl Pottegiernek, aki bivalyerős védelmet épített. A szezonban a Giants a 13 meccsből 10-szer lenullázta az ellenfelet, és a 13-7-es Bears elleni győzelem után bajnoki címet ünnepelhetett. A csapat játékosa, Steve Owen élete legnehezebb, legkeményebb meccsének nevezte a döntőt. 1929-ben Tim Mara megvette a Detroit Wolverines egész keretét (így került a csapathoz a kor egyik legjobb irányítója Benny Friedman), és a két csapatból egyet épített. Újra nagyszerű eredmény 13-1-1, de sajnos az egyetlen vereség a [[Green Bay Packers]]-től jött így ők nyerték meg az [[NFL]]-t. Az év végén Tim Mara a két fiára ruházta a csapatot, hogy megmentse a hitelezőktől. Jack Mara 22, Wellington meg csak 14 éves volt ekkor.
 
<big>'''1930-as évek: az NFL All-Star csapat:'''</big>
1930-ban még mindig sokan megkérdőjelezték a profi futball létjogosultságát. A Giants játszott a [[Notre Dame]] egyetem legjobbjai ellen, és a kapott pont nélkül simán nyert a new york-i csapat. 1934-ben a veretlen Bearst úgy tudták legyőzni a döntőben, hogy a hideg időben és jeges talajon kosárlabda tornacipőt használtak az óriások a második félidőben és megfordították az állást. Nem sikerült az ismétlés, mert egy évvel később a Lions ellen kikapott a csapat. A 2. világháborúig a játékosok miatt csak NFL All-Star csapatnak hívták a Giantst. Harmadik [[NFL]] győzelmüket 1938-ban szerezték meg a Green Bay ellen. Egy évvel később a Packers a döntőben visszavágott.
 
<big>'''1940-es évek: az elveszített döntők időszaka:'''</big>
Ebben az időszakban 3 döntőt veszített el a csapat. 1941-ben a Bears, 1944-ben Green Bay, 1946-ban megint a Bears örülhetett. Ezek után ínséges idők következtek, hiszen a csapat egészen 1950-ig nem tudott 50%-os mutatót fölött teljesíteni. 1946-ra a két Mara gyerek teljesen átvette az irányítást a csapat felett. Jack felügyelte az üzleti oldalát, míg Wellington pedig magával a játékkal foglalkozott. 1948-ban a csapat leszerződtette Emlen Tunnel [[defensive back]]-et, aki a csapat első afro amerikai játékosa, és később az első afro amerikai Hall of Famer lett.
 
<big>'''1950-es évek: az edzőváltás:'''</big>
Végre az új évtizedben sikerült pozitív mérleget produkálni 10-2-vel, bár a csapat a divíziódöntőn kikapott a Brownstól. Ebben az évben történt, hogy a csapat futója Gene „Cho-Cho” Robert 218 yardot futott egy meccsen, ez a rekord 50 évig nem került megdöntésre. 1953-ban 23 év után Wellington és [[Jack Mara]] úgy döntött, hogy kirúgja az edzőt [[Steve Owent]], és helyette Jim Lee Howell-t alkalmazza. Wellington később ezt élete legnehezebb döntésének nevezte. 1955 volt az utolsó év, hogy a Polo Grounds-on játszottak. Negyedik [[NFL]] győzelmüket 1956-ban aratták, ez az első év, amikor a Yankee stadionban játszották a haza mérkőzéseket. A keleti csoportot megnyerték 8-3-1-es mutatóval. A döntőben megint a régi ellenféllel a Chicagoval találkoztak, ahol megint jeges volt a talaj, és mint 22 évvel ezelőtt, szintén kosárlabda cipőt viseltek a játékosok. A Bearst lemosták a pályáról 47-7-re. Érdekesség, hogy ebből a csapatból 3 játékos és 2 koordinátor került be a Hall of Fame-be. Gifford, Sam Huff, és Roosevelt Brown voltak a játékosok, az edzők pedig [[Tom Landry]] és [[Vince Lombardi]]. 1958-ban a Giants megint a döntőig masírozott, ahol a Baltimore Colts-szal „a valaha volt legnagyobb meccset” játszották a csapatok. Az [[NFL]] történetének vízválasztó mérkőzése volt. Innentől kezdett el emelkedni jelentős mértékben a játék népszerűsége, és kezdte dominanciáját kiterjeszteni a kontinensre. A félidőben a Colts vezetett 10-3ra, de a harmadik negyedben a Giants szerzett 2 TD-t, viszont az utolsó percben a [[Colts]] kiegyenlített egy [[field goal]]-lal, úgy, hogy 7 másodperc maradt az órán. Ez volt az első döntő, ami hosszabbításba fulladt. A Giants nyerte a pénzfeldobást, de puntolniuk kellett, és ezután a Colts TD-ig masírozott a saját 20-asukról. Egy évvel később sem sikerült a visszavágás, megint a Colts nyert 31-16-ra.
 
<big>'''1960-as évek: a leágazás időszaka:'''</big>
1961 és 1963 között mindháromszor megnyerte a csapat az [[NFL East]] csoportját, de mindháromszor kikaptak a döntőben. Kétszer a [[Green Bay Packer]]-szel szemben (egymás után), majd a Bears jött, és hiába volt megint jeges a talaj, sajnos ez nem hozott szerencsét. YA Tittle irányító öt [[interception]]t dobott az új zónavédekezést bemutató csapat ellen, és az edző Allie Sherman le is cserélte a végén Sam Huff [[linebacker]]-re. 8 év alatt 6 döntőben szerepelt csapat, és ez anyagilag is meghozta a sikert. A [[CBS]] 175000$-t fizetett minden egyes meccsért. Ez négyszer nagyobb összeg, mint amit pl. a Green Bay kapott egy-egy meccsért. Bár az új szerződésben ez időtájt a Mara család meggyőzte a többi tulajdonost, hogy a ligának az lesz a legjobb, ha mindenki egyformán részesedik a tv jogdíjakból. Ez még ma is érvényben van, és sokak szerint emiatt olyan erős a liga. 1963 után szétesett a csapat, és egészen 18 évig nem jutott a rájátszás közelébe. A kietlenség éveinek is szokták nevezni ezt az időszakot. 1966-ban a Redskins csapata 72-41-re nyert a Giants ellen, mai napig ez a legtöbb pontot hozó meccs. Ekkor a Jets menetelt Namath keze alatt, a New York is szerzett egy sztárirányítót Fran Tarkenton személyében a [[Minnesota Vikings]]től, de csak 7-7-es mérleg jutott a csapatnak, még úgy is, hogy 1968-ban az egyik elkapót Homer Jonest beválasztottak a [[Pro Bowl]]-ba. 2007-ig egy Giants elkapó sem került be utána a [[Pro Bowl]] keretbe. Ő tartja a rekordot még mindig az egy szezonban 22.3 yard/elkapás mutatóval az [[NFL]]-ben. 1969-ben az előszezonban a Giants kikapott az első Jets elleni meccsen, és [[Wellington Mara]] kirúgta Sherman edzőt. A korábbi [[fullback]] Alex Webster vette át az irányítást.
 
<big>'''1970-es évek: az új stadion:'''</big>
Az évtized elején fejlődést mutatott a csapat éppen, hogy lemaradva a rájátszásról, 9-5-ös mérleget produkált. Tarkenton ihletett formája egész szezonban kitartott, és ez a negyedik egymás utáni [[Pro Bowl]]ját jelentette, valamint ebben a szezonban Ron Johnson volt az első Óriás, aki egy évben 1000 futott yard fölé jutottacsapat történelmében. 1973-ban jött létre megegyezés egy új csak a futballnak otthont adó stadionról, aminek neve Giants stadion lett, és ma East Rutherfordban áll. Mivel 3 évig építették az épületet, és a Yankee-t renoválták, hazai pálya nélkül maradt a csapat. A Yale Bowlba költöztek, de ez nem focira volt építve, hiszen még ma sincsen világítása. Később inkább odaköltöztek a Shea stadionba a Jets otthonába, hogy a teljes 1975-ös szezont itt játsszák végig. Az kiválóság a csapatban ekkor Bob Tucker [[tight end]] volt, aki 7 év alatt 327 elkapást, 4322 yardot és 22 td-t hozott össze. A következő évek sem hoztak sok sikert, de 1978-ban végre 5-6-tal állt a csapat, mikor az Eagles ellen esély látszott egy jó hajrával elérni a rájátszást. 30 másodperc volt hátra a meccsből 17-12 vezetett a Giants, és már csak térdelni kellett, hiszen a Philly-nek nem volt időkérése. Azonban az offensive koordinátor egy [[fullback]] futást hívott, amiben is [[Larry Csonka]] túl hamar kapta meg a labdát, ami kiesett a kezéből, és szabad labda lett. Az ellenfél [[safety]]-je Herman Edwards szerezte meg a labdát, és egészen [[touchdown]]-ig futott vele. A koordinátor-t kirúgták, a csapat az utolsó 4 meccsből 3-at elveszített, és év végén John McVay vezetőedzőtől is megváltak. Az 1978-as szezon után a Mara család úgy döntött, hogy a Giants története során először General Manager-t alkalmaznak. George Young lett a kiválasztott, aki Ray Perkinst tette meg vezetőedzőnek, és a [[draft]]on egy addig ismeretlen irányítót választott [[Phil Simms]] személyében. Ezek ellenére tovább folytatódott a csapat vesszőfutása, hiszen 79-ben 6-10, 80-ban 4-12 volt a mérleg.
 
<big>'''1980-as évek: vissza az elitbe:'''</big>
1981-ben az első kör második választásával [[Lawrence Taylor]] [[linebacker]] mellett tette le a voksát a New York-i gárda, és ezzel minden megváltozott. Az első évében nem csak a legjobb újoncvédő lett, hanem a legjobb védőjátékos a ligában, ezt azóta sem tudták véghezvinni. Eddig sem volt rossz a [[linebacker]] sor – többek között későbbi Hall of Fame tagokból állt, mint pl. Harry Carson, Brad Van Pelt, de LT hatása egyből észrevehető volt. Év elején a szurkolók még olyan táblákat mutattak, hogy „Köszönjük a 18. szezont az 5 éves újraépítési tervből”, de végre valahára rájátszásba jutott a csapat, és első körben nyert, majd csak a későbbi [[Super Bowl]] győztes 49ers-től kapott ki. A sztrájkkal tűzdelt 1982-es szezonban nem sikerült újra bejutni, de Taylor megint az év védőjátékosa lett. A szezon után a fiatal Bill Parcells választották vezetőedzőnek. Első döntésével Simms-t a padra ültette, ami a kezdeti sikerek ellenére, nagyon nagy visszhangra talált. Többek között szurkolói nyomásra behozta egy meccsen Brunner helyett, de Simms ezen a meccsen megsérült a kezére, és többet nem léphetett pályára a szezonban. Young kitartott az új edző mellett, és Simms megnyerte a kezdő pozíciót, ezek után Brunner-t elengedték. Ebben az évben újra 9-7-es mérleget produkált a csapat, rájátszásba jutott, megint az első meccsen nyertek, majd a szintén [[Super Bowl]] győztes Frisco ellen kaptak ki. Simms 4044 yardot passzolt, amivel első lett a franchise történelmében, egy szezonban passzolt yardok terén. 1985-ben a csapat védelme helytállt, 68 sack-kel vezették az [[NFL]]-t. Rájátszásba jutott a csapat, első körben most búcsúztatták a San Francisco-t, de a későbbi bajnoktól a Bears-től kikaptak. Ebben az évben nagyon sok újonc robbant be a csapatba pl. Lionel Manuel 49 elkapás, Bavaro [[tight end]] 37 elkapás. [[Joe Morris]] a futó, először került be a [[Pro Bowl]]-ba, 21 touchdown és több mint 1300 yard volt éves teljesítménye. 1986-ban megtört az átok és végre a trónra ülhetett fel a Giants. 14-2-es mérleg, és hatalmas játék egész szezon során a védelemtől. A 236 engedélyezett ponttal a csapat második volt a ligában. LT 20.5 sack-et hozott össze, ami miatt később MVP-nek is megválasztották. Az első rájátszás meccsen 49-3-ra verték a 49ers-t. Az [[NFC]] döntőn 17-0-val küldték haza a Skinst. A [[Super Bowl]]-on a [[Denver Broncos]] vezetett a félidőben 10-9-re, de sikerült a fordítás, és Simms lett a [[Super Bowl]] [[MVP]] 22 passza volt jó 25 kísérletből, ma is élő [[Super Bowl]] rekord. 1987-ben a sztrájk előtt jól kezdett a csapat, de a helyettes játékosok már csak veszítettek, és így a rájátszás elmaradt. 1988 előtt Taylor kokainnal élt, és ezért eltiltották az első négy meccsről, ami meg is látszott a csapat teljesítményén, és hiába ért el a gárda 10-6-os mérleget, egy Rams győzelem miatt lecsúszták a playoffról. 1989-ben 12-4-gyel a csapat bejutott újra, de sajnos kikaptak a Ramstől az első körben.
 
<big>'''1990-es évek: a hullámvasút évtizede:'''</big>
1990-ben a csapat 10-0-ás mérleggel nyitott, és 13-3-mal bemasírozott a [[playoff]]ba. Simms lesérült a rájátszásra, és a cseréje, Jeff Hostetler vette át a QB pozíciót. Hostetlernek egész pályafutása során 68 passz kísérlete volt eddig a pillanatig, de érett játékot mutatott a kezdőbe kerülve, hiába temették előre. A Bears-t megverték 31-3-ra és így megint összejött az NFC álom döntője a 49ers-szel. A 12. heti vereség után a csapat visszavágott, és egy utolsó másodperces 42 yardos [[field goal]]-lal 15-13-ra nyertek. A XXV. [[Super Bowl]] a Bills ellen játszódott le. A félidőben a Bills vezetett 12-10-re. Egy nagyon mozgalmas játékrészben, előbb a Giants szerzett vezetést 17-12-re, majd a Bills visszavette 19-17-re negyedik negyed elején. Nem sokkal később egy mezőnyrúgással 20-19-et mutatott az eredményjelző. Az utolsó drive-ban a Bills eljutott a New York 30 yardjáig, de Norwood a rúgó kihagyta a kísérletet, és ezzel újra a Nagy Almába került a Lombardi trófea. 40:33 percig birtokolta a labdát a Giants, ez egy ma is élő rekord. A védelem playbook-ját a Hall of Fame csarnokban őrzik. Ezek után nagy változások történtek. [[Bill Belichick]] elhagyta a csapatot a Browns vezető edzői posztjáért (ő irányította a védelmet), valamint Parcells inkább a szakkommentárkodás mellett döntött. Tim Mara-t rákkal diagnosztizálták, és eladta 50%-os részét Bob Tisch-nek. 1925 óta először fordult elő, hogy nem kizárólagosan a Mara család tulajdonában állt a franchise. 1991-ben és 1992-ben a csapat mélyrepülésbe kezdett, előbb 8-8-cal majd 6-10-zel zárt. 1993-ban újra bekerült a Giants a [[plaoyffba]], de a [[wild card]] győzelem után kikapott a 49ers ellen. A friss edzőt, Dan Reeves-t választották meg az év edzőjének. 1994-ben Dave Brown lett az irányító, aki a supplemental [[draft]] első választottja volt. 9-7-tel zártak, és a védelem az utolsó 6 meccsen nem engedélyezett 20 pontnál többet. Már tagja volt az egységnek az akkor másodéves [[Michael Strahan]] is. 1995-ben 5-11-es mérleg következett. Reeves harmadik éve sem sikerült túl jól 6-10-es mérleg és a 3 egymás utáni rájátszás nélküli szezon után ki is rúgták. Jim Fassell lett az új vezetőedző. Első évben megnyerte az [[NFC]] Keleti csoportját, viszont a rájátszás első meccsén hiába vezetett végig a csapat, egy késői mezőnyrúgással a [[Minnesota Vikings]] jutott tovább. A szezon után Young távozott, és Accorsi lett a General Manager. 1998-ban a 8-8-as mérleg főleg a védelemnek volt köszönhető, ami újra brillírozott köszönhetően 2 Pro Bowl tagnak: Strahannek és [[linebacker]] Armstead-nek. Az 1999-es szezon előtt Kerry Collins kapta meg a támadó egység írányítását. Korábban a Panthers választotta elsőként a [[draft]]on, de alkohol problémái miatt elengedték Carolina-ból. Ebben a szezonban Tiki Barber és Amani Toomer nagyot alakított. Előbbi futóként 66 passzt kapott el, míg utóbbi elkapóként 1100 yard fölött teljesített, valamint 6 touchdownt ért el.
 
<big>'''2000: Super Bowl szezon:'''</big>
Ez a szezon vízválasztó volt Fassellnek. Két lehetősége volt, vagy felmutat valamit, vagy elküldik. Szezon közepén két váratlan vereség becsúszott, és máris el kezdtek gyűlni a viharfelhők. A detroit-i sajtó konferencián a vezetőedző garantálta, hogy rájátszásba jut a csapat. Innentől kezdve egészen a [[Super Bowl]]ig nem talált legyőzőre a Giants, 12-4-es mérleggel zárt. A [[wild card]]-on pihenőt kapott a csapat, majd a Philly-t verték 20-10-re. Az NFC döntőn legázolták a Minnesotát 41-0-ra. A XXXV. [[Super Bowl]]on a [[Baltimore Ravens]] volt az ellenfél. A félidőben 10-0-s vesztésre állt a csapat, ez még behozhatónak tűnt, de utána átgázoltak a hollók az óriásokon. Collinsnak csak 15 sikeres passza volt 39 kisérletből, 4 interception-t dobott, és végül 34-7-re maradtak alul. Az egyetlen pontszerzés is Ron Dixon kickoff visszahordásának volt köszönhető.
 
<big>'''2001: rájátszás nélkül:'''</big>
7-9-es mérleggel zárt a csapat. Collins jó szezont hozott össze 3700 yard és 19 TD található a neve mellett. Strahan 22,5 sack-kel új [[NFL]] rekordot állított fel, de sajnos több jó nem mondható el erről a szezonról. Talán csak annyi, hogy későbbi Pro Bowler [[cornerback]] szerzett a [[draft]]on a csapat Will Allen személyében.
 
<big>'''2002: újra rájátszás:'''</big>
Collins ott folytatta, ahol abbahagyta. 4000 yard fölé jutott, [[Tiki Barber]] 1386 yardot futott, s 69 passzt elkapva 597 yardot ért el. Az újonc [[tight end]] [[Jeremy Shockey]] 894 yardot kapott el. 10-6-os mérleg lett a szezon gyümölcse. Az első rájátszás meccsen már 38-14-re vezetett a csapat, de a Frisco visszajött, és fordított 39-38-ra. Egy perc volt hátra, és Collins a San Francisco 23 yardjáig vezette a Giants-et, és következhetett a 41 yardos mezőnyrúgás. A 40 éves [[long snapper]] Trey Junkin – akit erre a meccsre szerződtettek – alacsonyan dobta oda a [[holder]] Matt Allennek, és így nem tudta pontosan odatenni a rugóhoz a labdát. Ezek után Allen felvette, és megpróbálta megjátszani a támadó falegység egyik tagját Rich Seubert-et, de nem sikerült, és mivel az idő lejárt, nem jutott tovább a New York.
 
<big>'''2003: szezon vége előtti menesztés:'''</big>
Ez a szezon sem kerül be a dicsőség könyvekbe, hiszen 4-4 után a csapat veszített a következő 8 meccsén. Már csak 2 mérkőzés volt hátra, és Fassell azt kérte, hogy bocsássák el. A vezetőség ennek eleget tett, azután, hogy Fassell vállalta, év végéig kitart.
 
<big>'''2004: megérkezik Tom Coughlin és Eli Manning:'''</big>
Accorsi a korábban Jaguars-nál lévő [[Tom Coughlin]]t szerződtette vezetőedzőnek. Ellentétben a laza Fassell-lel Coughlin keménykezű edző hírében állt. A [[draft]]on Rivers-t választotta a franchise, de tovább cserélték San Diegoba,. A Chargers [[Eli Manning]]et választotta, viszont [[Archie Manning]] fia, apai nyomásra, félve, hogy egy sikertelen csapathoz kerül, nem akart a Chargers szolgálatába állni. Accorsi odaadta még Rivers-szel a következő évi első körös [[draft]] cetlit is Eliért. Kerry Collins nem örült igazán annak, hogy a nyakára hoztak egy fiatal tehetséget, és el is engedték, helyére [[Kurt Warner]]t szerződtették. A terv az volt, hogy Warner a kezdő, míg Eli nem virágozik ki a kezei alatt. Jól indult a szezon (5-2), de ezek után visszaesett a csapat 5-4-re. Coughlin ekkor bejelentette, hogy Manning a kezdő irányító az év hátralevő részére. Innentől kezdve szenvedett a támadóegység. Az első 4 meccs egyikén sem ért el 14 pontnál többet. A záró meccset bár megnyerte a Giants a rivális Dallas ellen, de így is csak 6-10-zel zárt. A fénypont Tiki Barber volt, aki több mint 1500 yardot futott, 15 [[touchdown]]-t ért le (13 futott, 2 elkapott).
 
<big>'''2005: újabb NFC East győzelem:'''</big>
4-2-vel nyitott a franchise, és ekkor, hat meccs után, [[Wellington Mara]] 89 évesen eltávozott az élők sorából. 80 éve részt vett a csapat irányításából. Leszámítva a II. világháború alatt katonai szolgálatot, egész felnőtt életét a franchise-nak szentelte. A következő meccsen 36-0-ra nyert a Giants a Redskins ellen, ezzel is megemlékezve róla. 20 nappal később Bob Tisch is meghalt, aki a másik fő tulajdonos volt. 5 nappal ezután a csapat a nagy rivális Eagles legyőzésével akarta feledtetetni ezt a fekete hónapot. 11-5-tel zárt a csapat, de [[Eli Manning]] első rájátszásbeli meccsén nem teljesített jól, és 23-0-ra kapott ki a Giants. Ebben a szezonban Tiki Barber egy meccsen 220 yardot futott ezzel rekordot állított fel, valamint az év végén megegyezett a franchise a Jets-szel, hogy egy új stadiont építenek, ami 2009-re lesz kész.
 
<big>'''2006: újabb vereség a rájátszás első meccsén:'''</big>
8-8-cal zárt a csapat. Hullámhegy és hullámvölgy volt az egész csapat játéka, de főleg [[Eli Manning]]-é, és ezért nagyon sok kritikát kapott az egész franchise a médiából. Hiába állt 7-2-vel a csapat, végül imádkozni kellett, hogy a rájátszásba jussanak... Az egyik legméltatlanabb vereség a Tennesse ellen következett be, amikor 21-3-ra vezetett a csapat a 4. negyed elején, mégis sikerült 24-21-re kikapni. A [[Wild Card]] meccsen az Eagles-szel találkozott a Giants idegenben. Szezon közben 1-1 volt a mérleg, mind a két csapat a másik otthonában diadalmaskodott és ez a Giants-nek kedvezett. Jól is kezdődött. Az [[Eli Manning]] [[Plaxico Burress]] kettős 7 pontos előnyhöz jutatta a csapatot. Ezek után Westbrook egyenlített, majd Akers átvette a vezetést. Hiába jutott el a csapat az Eagles 5 yardosáig, nem tudott TD-t szerezni. Coughlin emiatt Jacobs-ot hibáztatta, és többet nem küldte fel a pályára. 10-10 után a Philly 80 yardos drive-nak köszönhetően 17-10-re alakította az eredményt. A második félidőt egy sikeres FG-vel kezdte az Eagles, majd 20-13-ra zárkózott fel a csapat (bár már megint az Eagles 10 yard-ján belül voltak, nem bírtak TD-t szerezni). Az utolsó negyedben egy nagyon szép támadást vezetett a Giants, és három 3rd downt is sikeresen hoztak. Egyiket úgy, hogy 1 és 30-cal kezdődött, végül 3 és 12 volt. Megint Burress volt az elkapó, de sajnos az Eagles visszakapaszkodott, és Akers utolsó másodperces mezőnyrúgásával kiejtette a Giantset.
 
<big>'''2007: újra a csúcson:'''</big>
A sokat bírált Coughlin összetűzésbe keveredett a csapat egyik legjobb játékosával Tiki Barberrel. Ő a vezetőséget válaszút elé állította: vagy ő vagy a vezetőedző. A vita addig tartott, amíg Tiki Barber be nem jelentette visszavonulását. Ezek után sokan kezdték el temetni a csapatot. Új védekező edző érkezett [[Steve Spagnuolo]] személyében a rivális Eagles-től. Onnan hozta magával a blitz heavy playbook-ot. Ezzel nem igazán sikerült megbarátkoznia eleinte a csapat játékosainak. Az első két meccsen vereséger szenvedett a csapat. Összesen 80 pontot engedélyeztek, és újra temették a csapatot. Viszont ezek után a szabad hétvégéig minden meccsen sikerült győznie a társaságnak. Olyan riválisok ellen, mint az Eagles (Umenyiora 6 sacket hozott össze a találkozón), vagy a Jets, és az NFL első európai mérkőzésén Londonban, nagyon rossz viszonyok közepette a nyeretlen Miami-t is. A bye után újabb zakó a Dallas-tól, és hiába nyert a Lions otthonában a csapat, mert következő héten a Minnesota védelmi egysége verte meg a csapatot. [[Eli Manning]] 4 Int-et dobott (ebből 3-at TD-re vittek vissza). Közben sérülések tizedelték a csapatot. Olyan játékosok dőltek ki, mint Jacobs, Ward, Shockey, és Plaxico Burress egész évben nem vett részt edzésen, csak meccseken. Az utolsó 3 meccs előtt 9-4 volt a mérleg, és a Redskins megverte a csapatot, majd jött egy must win mérkőzés Buffaloban, amit később Snow Bowlként is emlegettek. Jött [[Ahmad Bradshaw]] (akit a honi drukkerek már hetek óta követeltek Droughns helyett a futásoknál), és 151 yardot hozott össze, melyhez sima győzelem párosult. Az utolsó héten a veretlen New England látogatott New Yorkba, és a mérkőzés végeredménye nem számított bele a helyezésbe. A csapat 5. lett mindenképp, ezért sokan azt várták, hogy a cserék játszanak, de nem így történt. Vereség lett a vége, de az utolsó negyedig a Giants kezében tartotta az összecsapást, és ez hatalmas lelki erőt adott a társaságnak. A [[wild card]] meccsen meglepően simán 24-14-re verték a Tampát. Jött a Dallas elleni csata idegenben, és nem sok jóval kecsegtetett. 2 vereség a szezonban, 76 kapott pont. Szoros volt végig, hol egyik hol másik csapat vezetett. Félidőben döntetlen volt az állás, az utolsó negyedre a Dallas fordulhatott 3 pontos vezetéssel. Aztán jött a védelem, és 4 pontos vezetésnél kétszer vitték földre Romo-t, majd az utolsó lehetőségnél pedig a hazai rajongók „kedvence” [[R.W. McQuarters]] lehalászta az égből a labdát, és máris [[NFC]] döntőben kerültek az Óriások. Green Bay volt a következő állomás, ahol irgalmatlan hideg várt a nézőkre. Nagyon kemény mérkőzés lett, hihetetlen izgalmakkal. Tynes 2 FG kísérletet hagyott ki a rendes játékidőben. A pénzfeldobást a hazai csapat nyerte meg, és jöhetett [[Brett Favre]]. A 2. játéknál viszont [[Corey Webster]] kezébe dobta a lasztit, amivel a Giants csak annyit tudott elérni, hogy Tynes-nak 47 yardról kellett berúgnia. Az előző kettő lehetőség közelebb volt, és Green Bay-ben még a rájátszásban nem rúgtak be 40 yardnál távolabbi mezőnygólt. Páran nem is értették, miért nem megy neki inkább a csapat, nem hittek Lawrence-ben, de neki sikerült és ezzel a [[Super Bowl]]ba jutatta a csapatot. Prime Tynes (Deion Sanderstől kapta a nevet) pedig a pokolból a mennybe repült. Következett a [[Super Bowl]], ahová 2000 óta nem jutott be a csapat. A 18-0-ás mérleggel álló Patriots volt az ellenfél. Szépen csordogált a mérkőzés, és szembe tűnő volt, hogy a rettegett [[Tom Brady]]-t és [[Randy Moss]]-t szépen levédekezi a Giants. Vezetett a Giants, de az utolsó negyedben egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően ([[Corey Webster]] elcsúszott a saját 3 yardosán) átvette a vezetést a New England. Ekkor jött [[Eli Manning]], és TD-ig vitte a new yorki csapatot. Több híres elnevezés születtett a drive során, pl. The Escape (Manning Vrabel ölelő karjaiból menekült ki), The Catch (ezután eldobta és Tyree csodával határos módon kapta el szezonbeli első labdáját!!!), és ne feledjük el, hogy [[Plaxico Burress]] kapta el a TD-t érő labdát. A Giants kivédekezte az utolsó másodperceket, ezzel megnyerték a 42. [[Super Bowl]]t, és megállították a hibátlan szezonra törő Patriots menetelését.
 
<big>'''2008: Earth, Wind, Fire:'''</big>
Mi történik egy csapattal, miután megnyerik a [[Super Bowl]]t? Az ünneplés után nem sokkal már elindulnak a játékosmozgások. A lejáró szerződésű játékosok nagy része máshova igazol, nagyobb pénzért, mint amit kaphatnának eddigi kenyéradójuknál. A meghatározó játékosok közül "csak" Strahan (ő visszavonult), valamint [[Gibril Wilson]] [[safety]] (a Raiders hatalmas fizetését választotta) nem tértek vissza a csapathoz. Még meg lehet említeni [[Reggie Torbor]] [[linebacker]] elvesztését, aki az újjáépülő napos Miamihoz tartott. A legendás DE pótlását meg lehetett csapaton belül oldani, mert Justin Tuck már a szezon második felében, a PO-ban pedig még inkább bizonyította, hogy lehet rá számítani. Gibrilt pedig a draft első körösével, [[Kenny Phillips]]-szel szándékozták helyettesíteni. Az offseason viszonylag csöndes volt. Bejelentették, hogy Tom Coughlin új, hosszabb és nagyobb szerződést kap, így a legjobban fizetett főedzők közé került. Az egyetlen nagyobb probléma az volt, hogy [[Plaxico Burress]]-szel csak viszonylag későn sikerült megállapodni az új szerződése részleteiről. Ezek fényében továbbra is Super Bowl esélyesként emlegették a csapatot. Az előszezon során viszont az egyetlen 2007-es Pro Bowlerét elvesztette a csapat. A new yorki házi rangadó 2. negyedében [[Osi Umenyiora]] kidőlt az egész szezonra. Felvetődött, hogy Strahan visszatér, de végül házon belül oldotta meg a csapat úgy, hogy Kiwanuka-t visszatolta LB-ből DE-be. Három győzelemmel zárta a csapat a preseasont. Meglepő volt, hogy nem három QB-val hanem csak kettővel indultak neki a szezonnak, hiszen a kicker, Tynes megsérült, és nem lehetett tudni, hogy mikor tér vissza, de a rosteren tartották, többek között érzelmi okokból is. Ahogy [[Tom Coughlin]] nyilatkozta: "Ez egy nehéz döntés. Végülis azt a játékost kellene kitenni, aki bejuttatott minket a [[Super Bowl]]ba. Ezt nem tudnám megtenni." Így Carney lett a rúgó.Már nagyon várták a szurkolók az új szezont, hogy mire lehet képes ez a csapat. Első héten egyből a Washingtont fogadta a Giants, amely csapattól sokat vártak a szezon előtt. (Ne feledjük újra az [[NFC East]]-et tartották a legnehezebb csoportnak.) Egy viszonylag kevés pontot hozó meccsen nyert a csapat, bár szoros volt, de a második félidőben senki sem szerzett pontot. Kiemelhető volt Burress, aki 10 elkapással és 133 yarddal zárta a meccset. St Louisban könnyed győzelmet arattak, és a három futó (Jacobs, Ward, Bradshaw) közel 200 yard közelébe jutott. Megemlíthető, hogy Tuck egy INT-et hordott vissza 41 yardon át TD-re, ami egy falembertől nem kis teljesítmény. Ezzel 12 meccsre húzodott az idegenbeli sorozat (beleszámít a SB is). Hirtelen a semmiből következett egy nyögvenyelős győzelem a Cincy ellen. A pihenőhét után a Giants meglepően simán legyőzte a Seattle csapatát. Újabb 200 yard fölötti meccs a három futótól, Eli is hozta a kötelezőt, sőt még a csere irányító [[David Carr]] is dobott egy TD-t. Ezek után főleg meglepő volt, hogy Clevelandben kikapott a csapat. A futás ugyanúgy megvolt, viszont Manning 3 INT-et dobott, és ezt már nem tudta túlélni a csapat. A legfájdalmasabb labdaeladás az volt, mikor ahelyett, hogy 6 pontra megközelítette volna a csapat az ellenfelet, Wright lehalászta Eli dobását, és 94yardon át visszahordta TD-re. Következett a 49ers, amit simán abszolvált a csapat. [[Michael Johnson]] [[safety]] elemében volt, 2 INT-et is szerzett. Tuck egy safetyt is kiharcolt a mérkőzésen. Pittsburgh-be utazott a csapat, és hatalmas csatát igért a találkozó, nem kellett csalódnunk. A Steelers viszonylag megfogta a csapat futójátékát, és amikor kellett a Giants védelme is hozta magát. 4 INT, 2 fumble, 5 sack és megannyi siettetés. 21-14 lett a vége, nagyon jó mérkőzés volt. Ezek után következett a Dallas elleni hazai rangadó, ami mindig pikáns párosítás. Már itthon is elindult a szájkarate, de egy viszonylag sima meccs lett belőle. Megint 200 yard fölött hoztak a futók, Eli meg kis passzokkal, de sikeresen operált. A Cowboys nem tudta pótolni Romot, a 2. negyedben bejövő Bollinger egyből dobott egy INT-et. Egy újabb rekord dőlt meg, hiszen Eli elvesztett egy [[fumble]]t, és ezzel megtört egy 12 meccse óta tartó sorozat. Egy újabb csoportrangadó következett a sorban. Philadelphiába látogatott a csapat, és nehezen, de nyert. Újabb 200+yardos meccs a HB-ktől, viszont a rettegett D-Line-t jól megtartott a Philly O-Line-ja, és nem engedett [[sack]]et. (Mennyire hiányzott Osi 6 sackes teljesítménye...) Következett az addig üde színfoltnak bizonyuló Ravens, de sima meccs lett belőle. Újabb 200+yard, (ha a Giantsen múlik megdöntik a Ravens rekordját, hogy egy futó sem futott már 100 yard fölött jó ideje, de nem küldték vissza Jacobsot). Az Arizonát is sikerült legyőzni, köszönhetően Eli játékának (3 TD 0 INT 240 yard és 26/33). Ami észrevehető volt a meccseken, hogy már nem volt olyan [[pass rush]], mint régen. A [[sack]]ek és az idő előtt kierőszakolt dobások száma csökkent. A washingtoni kirándulás is sikeresen zárult, ezzel 11-1-gyel állt a csapat. Kicsit ki is engedtek, otthon kikaptak a Sasoktól, a futás sem ment annyira, Elinak pedig Burress nélkül nem voltak igazán megbízható célpontjai. (Burress lábon lőtte magát egy bárban, és ezért felfüggesztették a játékjogát. Azóta a csapat kirúgta, valószínűleg börtönbe kell vonulnia.) Ezek után Dallasban is kikapott a csapat, és úgy nézett ki, hogy a Carolina-val kell megmérkőzni az [[NFC]] első helyéért. Nagyon izgalmas meccsen, hosszabbításban, [[Derrick Ward]] nagyszerű játékának köszönhetően (215 yard és több mint 14 yardos átlag!) sikerült győzni. Az utolsó meccsen egy erős Minnesota ellen 1 ponttal ki lehetett kapni, főleg hogy Carney egyik FG-ját blokkolták, és Longwell 50 yardról 5 mp-vel a vége előtt rúgta be a győztes pontokat. A meccsen 77 yardot futott Ward, és ezzel a Giants lett a negyedik csapat, amelyiknek két futója egy szezonban elérte az 1000 yardot. A három futót elnevezték Earth (Jacobs), Wind (Ward), Fire(Bradshaw) triónak a különböző stílusuk miatt. Jacobs az erőgép miatt kapta a Föld nevet. Ward azért, mert szélsebebes és jó elkapó, kapta a Szél becenevet. Bradshaw pedig valahogy a kettő keveréke, hihetetlen gyors, de jól bújik ki a szerelésekből, ezért lett Tűz. Eli jó statisztikákkal zárta a szezont (60%, 21 TD 10 INT, 86 rating - ezzel előszőr került 80 fölé karrierje során). Következhetett a PO meccse, és az Eagles volt az ellenfél. A mérleg 1-1-en állt a szezonban, mindkét csapat idegenben tudott nyerni. A Philly nagyon feltüzelve érkezett a meccsre, amin hatalmas szél volt (Carney két kulcsfontosságú mezőnygól-kisérletet hagyott ki). Eli 2 INT-et dobott, egyiket saját [[red zone]]-ból, másikat pedig 3:15-tel a vége előtt. Amikor kellett, a futást megfogta a Philly a 4. negyedben, és a Giants védelem is [[sack]] nélkül zárta a meccset.
Valahogy a szurkolók úgy érezhették, hogy nagyszerű az immár 4 éve tartó playoff sorozat, de most többre vártak. Az egyik legjobb játékos nélkül is jó csapat volt, talán többre hivatott.
 
<big>'''2010: Újra a csúcson:'''</big>
2010-re 1,6 milliárd dollárból elkészült Meadowlandsben a csapat új, világszínvonalú stadionja. A New York Giants viszonylag gyenge alapszakaszbeli szereplést követően már biztatóan, sőt egyre jobban játszott a rájátszásban, és ismét bejutott a [[Super Bowl]]ba. A sors iróniája, hogy ellenfele ismét a toronymagas esélyesnek tartott [[New England Patriots]] volt, a liga legjobbjának tartott [[Tom Brady]]vel az irányító poszton. Az [[indianapolis]]i [[Lucas Oil Stadium]] ban lejátszott változatos mérkőzésen ismét az [[Eli Manning]] által irányított New York Giants győzött, többek között [[Ahmad Bradshaw]], [[Victor Cruz]], [[Mario Manningham]] és a komplett védelem kiváló játékával. Ezzel a csapat megszerezte negyedik [[Super Bowl]] győzelmét, és ismét [[Eli Manning]] lett az [[MVP]].