„Utópia” változatai közötti eltérés

Az ember alaptermészete: a boldogságkeresés. A társadalom az általános boldogság felé törekszik, de amit elér, az mindig a maga ellentétébe csap át. Emberi reagálás: elvágyakozás a szolgai létből egy idealizált világba, az utópia megteremtés. Ami a jelenben hiány, az az utópiába belekonstruálódik. [[Morus Tamás|Morus]] és [[Tommaso Campanella|Campanella]] társadalmát diszharmonikus működés jellemezte. A fennálló rend helyett egy másikat teremtettek. Egy nem létező helyen: egy eldugott, lakatlan szigeten megalapítják a maguk társadalmát. A fiktív valóság, akár ’tökéletes’ is lehet, ahol a boldogság megvalósítható. Az utópiák társadalmát áthatja egyfajta tökéletesség-keresés. Ehhez elkerülhetetlen a tanulási folyamat: hogy az állampolgárok hajlamai megfelelően fejlődjenek ki, hogy erényesen éljenek, hogy csak a jót válasszák. A boldogságra nevelés szigorúan szabályozott. Campanellánál szigorú szabályok vannak a családtervezést illetően: már fogantatáskor szabályozva van, hogy jó fajta jöjjön létre. S vegyítik a különböző tulajdonságokat: a nagy képzeletű és szeszélyes férfiakat kövér, nyugodt, szelíd természetű nőkkel hozzák össze. Morusnál a papok – akik a sok gondolkodás eredményeképpen gyengébb életösztönnel rendelkeznek - kapják a legkiválóbb asszonyokat, mert máskülönben satnyább utódokat nemzenének. A gyermekek nehéz helyzete: idő előtt elválasztják őket az anyáktól, megfosztva őket attól, hogy az egyéni bánásmód következményeképpen kialakuljon a személyiségük. Éheztetik és lehullott morzsákkal táplálják őket. A fiatalok szolgálják az idősebbeket, és azt esznek, amit az idősebbek nyújtanak nekik. Az öregeknek, felügyelőknek az a feladatuk, hogy a fiatalokat rendszabályozzák; büntetés adható már a legkisebb engedékenységért. Kisebb bűnök esetén csak megfenyítés történik, de súlyosabb bűnök elkövetésekor a közerkölcs védelmében nyilvános büntetésekre van szükség. A véletlennek kártékony hatását se a [[Napváros]]-, se a [[Sehol szigetiek]] sem engedik meg: mindenben szigorú szabályok kötik a gyerekek fejlődését, életüknek szigorú törvényekkel körbebástyázott jellege van. Legyen szó: étkezésről, öltözködésről, játszásról, munkáról. (Nincsen egyéni ízlés kialakítására mód:; azonos ruházkodás, azonos városszerkezet, azonos ízű ételek…) A gyerekeket mondhatni idomítják arra, hogy engedelmes tagjaivá váljanak a társadalomnak: fiatalon munkába fogják őket, [[B. F. Skinner]] módszeréhez hasonlóan, az embereket idomítják, mintha patkányok lennének: büntetik (megvonják tőlük az élelmet) és jutalmazzák (öt éves kortól fizetést kapnak, az elvégzett munkájukért). Már idejében megtanulják, hogy az egyéni igények, a saját választás, a más eszmék iránti rajongás rossz. Kiskortól kezdve belenevelik az engedelmességet, a tiszteletet, a kötelességet, hogy majd felnőve a társadalom teljes értékű, boldog tagjává váljanak. A papok feladata, hogy az üdvös és áldásos elveket a fogékony gyermeki lelkekbe már kicsi kortól elhintsék. Ha egyszer aztán belevésődtek a gyermekekbe, elkísérik őket egész életükben, és az állam fönntartásában nagy szerepet játszanak. A gyerek a köztársaság tulajdona. Arra a szakmaválasztásra kötelezték őket, amelyre a társadalomnak szüksége volt. Már kisgyermekkortól kezdve munkára (kötelességeinek teljesítésére) nevelték őket (tétlenkedés, henyélés kizárva a mindennapjaikból, nehogy alkalmuk legyen az önálló gondolkodásra). Egy olyan gyerekkor az övék, ahol még a játék is kötelező, így nem alakulhat ki az [[éntudat]]. Már ott belevésték felnövekvő fiatalság gondolkodásába, hogy a társadalom boldogsága a legfontosabb. A felnőtteket sem kezelik másképpen: akik szabályt sértenek, szigorú büntetésekkel sújtják, nehogy elfelejtsék, hogy hol a helyük a társadalomban. S így nem jönnek rá, hogy ugyanolyan szolgai világban élnek, amelyből elvágyakoztak. [[Ludassy Mária: Búcsút vehetünk -e az utópiáktól?]] [[A. L. Morton: Angol Utópia]][[mek.oszk.hu/02100/02124/pdf/10]]