Főmenü megnyitása

Módosítások

folytatas
1977 októberében megjelent a ''[[Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols]]'', ezzel a lemezzel szerepeltek Angliában az utolsó koncertjükön, mielőtt 1978 januárjában az együttes amerikai turnéra indult. Ebben az időben, míg McLaren menedzselte az együttest, a zenekar tagjai (elsősorban John Lydon) azzal vádolták McLarent, hogy nemcsak félremenedzselte a társulást, de a járandóságukat sem kapták meg. McLaren ugyanakkor azt állította, hogy az együttes teljes felépítése az ő "terméke", amit a ''[[The Great Rock 'n' Roll Swindle]]'' filmben el is mesél. McLaren magának tartotta meg a Sex Pistols szerződéses jogait, amíg Lydon bíróság elé nem vitte az ügyet az 1980-as években. Lydon megnyerte pert és a teljes irányítást átvette McLarentől 1987-ben. McLaren és Lydon ismét csak a zenekar feloszlása után volt hajlandó beszélni egymással. A 2000-es években készült filmben (''[[The Filth and the Fury]]'') a Sex Pistols még életben lévő tagjai mondják el saját verziójukat eseményekről.
==Más művészekkel való kapcsolat ==
 
Az [[Adam and the Ants]] együttes bemutatkozó albumának megjelenése után 1979 végén [[Adam Ant]] az együttes alapítója felkérte McLarent az együttes menedzselésére. Nem sokkal ezután három tag kivált az együttesből és egy másik zenekart, a [[Bow Wow Wow]] alakítottak szintén McLaren menedzselésével.
 
McLaren továbbra is együtt dolgozott Ant-tel, új zenekari tagokat szerzett, egy új hangzást is kidolgozott az együttesnek. Ezen kívül más zenekerokkal is dolgozott, mint például a [[The Slits]] és [[Jimmy The Hoover]].
 
A Bow Wow Wow együttes tagjai is McLaren és Westwood által tervezett ruhákat viselte. Az együttessel később viába keveredett, amikor egy ''Chicken'' nevű magazin kiadási terveibe sodorta őket. <ref> Reynolds, Simon, és a Joy Press. A Sex Revolt. 2nd ed. Cambridge, MA:
Harvard University Press, 1994. 40-41.</ Ref>
==Szólózenei karrier==
==British Airways hírdetés==
407

szerkesztés