„II. Demeter moldvai fejedelem” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
==Élete==
 
[[Constantin Cantemir]] fejedelem és Ana Bantaș fia. [[Silișteni]]ben született ([[Huși]]-tól délre). 15 éves korában túszként került [[Konstantinápoly]]ba, az apja hűségét biztosítandó a [[török porta|porta]] iránt. Itt tanulta meg a török, arab, perzsa, francia, német és olasz nyelvet.
 
Apja halála után, [[1693]]-ban Moldva fejedelmévé választották, de a porta nem ismerte el. [[1695]]-től [[Antioh Cantemir|Antioh nevű bátyja]] lett az uralkodó, őt képviselte Konstantinápolyban. Feleségül vette [[Șerban Cantacuzino]] lányát, Casandrát, akitől több gyermeke született, köztük a jövendő orosz költő és diplomata [[Antyioh Dmitrijevics Kantyemir]] ([[1709]]–[[1744]]).
 
[[1710]]-ben a törökök – bizalmuk jeléül – trónra emelték, de az új uralkodó [[1711]]-ben titkos egyezséget között [[I. Péter orosz cár|Nagy Péterrel]] a török alóli felszabadulás reményében, és csatlakozott Nagy Péter törökellenes hadjáratához.<ref>[[Ion Neculce]] krónikairókrónikaíró, aki udvarában magas hivatalt viselt, leírja e szövetség pontjait, amelyek teljes függetlenséget biztosítottak Moldvának, csupán a fejedelem címébe fölveszi a „Muszkaország barátja” titulust is.</ref> 1711 júliusában, a [[Stănilești-i csata|stănilești-i csatában]] aratott török győzelem után nem tudott visszatérni Moldvába, így Oroszországba emigrált. [[Harkov]]ban élt 1713-ig, azután [[Moszkva|Moszkvába]] és [[Szentpétervár]]ra ment, ahol Nagy Péter sok kitüntetésben részesítette, gazdag birtokokat adott neki Ukrajnában, legidősebb fiát, Șerbant pedig a császáricári gárdába vette föl. 1714-ben a berlini akadémia tagjának választotta. 1715-1718-ig a cárt kísérte európai útján, ezután nőül vette Trubeckoj herceg leányát, és a cár belső titkos tanácsosává nevezte ki. 1722-ben elkísérte a cárt a [[Kaukázus (régió)|Kaukázus]] meghódítására indított hadjáratában, ahol az uralkodó keleti szakértőjeként az volt a feladata, hogy arab, perzsa és török nyelvű kiáltványokat fogalmazzon a helyi lakosságnak. Cukorbetegsége miatt Cantemir visszatért dimitrovkai birtokára és ott is halt meg. Csontjait 1935-ben visszavitték [[Románia|Romániába]].
 
Dimitrie Cantemir irodalmi tevékenységének jelentős magyar vonatkozásai is vannak, a tudós fejedelem Moldva leírása (Descriptio Moldaviae) címmel a XVIII. század legelején alkotott műve révén. (<ref>Dimitrie Cantemir: Moldva leírása. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest. 1973.</ref>) E könyv több szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír. Egyrészt a tudós szerző – aki törökül, perzsául, arabul, görögül, latinul, olaszul, oroszul és „moldvai”, vagyis román nyelven is beszélt – munkája igazi tudományos alapossággal megírt könyv, melynek szerzője mindenkor törekedett állításai logikus érvekkel való alátámasztására. Másrészt rendkívüli jelentőséggel bír, hogy maga egy moldvai fejedelem több helyütt is megemlékezik az országában lakó magyar ajkú népességről; s teszi mindezt jóval a Madéfalvi veszedelem (1764) kiváltotta nagy kirajzás előtt. Így könyvének utalásai közvetlen bizonyítékai az ezt megelőzően a területen élő magyar ajkú katolikus népesség fontos szerepére:
"Azok, akiket Lengyelországból hoztak Moldva közepére, hosszú idő múltán elfeledték hazájuk nyelvét, és a moldvait sajátították el, akik pedig Lengyelhon határainál laknak, ma is a lengyel és az ukrán nyelvet beszélik. A magyarok, akik a római vallást követik, ehhez és az ősi nyelvükhöz ragaszkodóbbnak bizonyultak, de mindnyájan ismerik a moldvai nyelvet is.” (<ref>Dimitrie Cantemir: Moldva leírása. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest. 1973. 176.o.</ref>)
 
„A sort Bákó vidéke zárja le, amelynek egyetlenegy udvarbíró az elöljárója: ez Bákóban, a Beszterce szigetén fekvő s gazdag alma-, valamint más gyümölcsterméséről híres mezővárosban székel. E mellett még a nyugati egyházhoz tartozó püspökük is van, aki bákóinak címeztetik. A hegyaljai kerületekben ugyanis szép számmal vannak magukat mind nemzetiség, mind pedig vallás tekintetében katolikusnak mondó moldvai alattvalók, akiket Nagy István hozott ide Mátyás, Magyarország királya fölött aratott győzelme után, és adományozott főembereinek. A Cantemir család Roman körzetbeli Forróvalva[[Forrófalva]] nevezetű jelentős falujában a több mint kétszáz családnyi lakos mind katolikus vallású, és ősrégi kőtemplomuk van." (<ref>Dimitrie Cantemir: Moldva leírása. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest. 1973. 41-42.o.</ref>)
 
"A magyarok, akik a római vallást követik, ehhez és az ősi nyelvükhöz ragaszkodóbbnak bizonyultak, de mindnyájan ismerik a moldvai nyelvet is.“ (<ref>Dimitrie Cantemir: Moldva leírása. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest. 1973. 175-176.o.</ref>)