„Armory Show” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a link
9. sor:
A tárlaton résztvevő művészek közül néhány: Robert Aitken, George Gray Barnard, Augustus Saint-Gaudens, Daniel Chester French, Marsden Hartley, Walt Kuhn, Abraham Walkowitz, Joseph Stella, J. Alden Weir, Patrick Henry Bruce, Alfred Maurer, [[James McNeill Whistler]], John Henry Twachtman, Albert Pinkham Ryder, [[Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij|Vaszilij Kandinszkij]], [[Ernst Kirchner]], [[Henri Matisse]], [[Constantin Brâncuși]], [[Francis Picabia]], [[Marcel Duchamp]], [[André Derain]], [[Maurice de Vlaminck]], [[Pablo Picasso]], [[Georges Braque]], [[Fernand Léger]], [[Jean Metzinger]], [[Maurice Denis]], [[Pierre Puvis de Chavannes]], [[Odilon Redon]], [[Henri de Toulouse-Lautrec|Henri Toulouse-Lautrec]], [[Georges Seurat]], [[Édouard Manet]], [[Claude Monet]], [[Edgar Degas]], [[Pierre-Auguste Renoir]], [[Vincent van Gogh]], [[Paul Gauguin]], [[Paul Cézanne]], [[Pierre Bonnard]], [[Edouard Vuillard]], [[Edvard Munch]].
 
A kiállításon a nagy sajtóvisszhang hatására hatalmas tömegek vettek részt, már a megnyitó estéjén négyezer ember tolongott. A kiállítást John Quinn műgyűjtő nyitotta meg. Egyes alkotások előtt ma már elképzelhetetlen jelenetek játszódtak le, főleg a kubisták termében. Az emberek jó esetben csak kacagtak a műveken, de sok alkotás komoly veszélynek volt kitéve a dühöngő látogatók jóvoltából. Például [[Marcel Duchamp]] ma már klasszikusnak számító képét, a ''[[Lépcsőn lemenő akt]]''ot a rendőrségnek kellett megvédenie a pusztítástól. A sajtó nagy része is támogatója és kiváltója volt ezeknek az indulatoknak, gúnyos írásokat, sértő karikatúrákat jelentettek meg a kiállításról. A Duchamp-alkotásról például azt írták, hogy olyan, mint robbanás egy zsindelyüzemben. Ráadásul az amerikai elnök, [[Theodore Roosevelt]] is azt nyilatkozta róla, hogy ''„Ez nem művészet!”''. A kiállítást, bezárása után, Chicagóban (március 24–április 16.) és Bostonban (április 28–május 19.) is bemutatták (bár jó néhány alkotást nem vittek tovább), a fogadtatás pedig nagyjából hasonló volt.
 
Az Armory Show-t az 1990-es évek közepén megpróbálták feltámasztani, napjainkban művészeti vásárként működik (The Armory Show International Fair of New Art).
53. sor:
=== „I” terem: francia festészet és szobrászat ''(kubista terem)'' ===
[[Fájl:Robert Delaunay- Window on the City, No. 4 1910-11 (1912).jpg|bélyegkép|balra|Robert Delaunay: ''Ablak a városra No. 4.'']]
Az utókor ezt a kiállítóhelyet „[[Kubizmus|kubista]] terem”-nek nevezi, akkoriban azonban egyszerűen csak „Chamber of Horrors” („a horror csarnoka”) néven emlegették. Ez az a helyiség, amelynek tartalma foglalkoztatott mindenkit, nem kevéssé elhomályosítva a hatalmas Armory Show többi részét. A kiállítás látogatói – a nagy visszhang hatására – a bejáratnál elhelyezkedő „'''A'''” jelű teremből egyenesen az „'''I'''”-be özönlöttek, mindenki látni és ócsárolni akarta az ott kiállított műveket, elsősorban [[Marcel Duchamp]] ''[[Lépcsőn lemenő akt]]''ját [http://xroads.virginia.edu/~MUSEUM/Armory/galleryI/duchamp.nude.html]. A hangulatot a sajtó is fokozta, a művet és alkotóját szidó, nevetségessé tevő írásokat tettek közzé. Az ''American Art News'' című lap díjat ajánlott fel annak, aki megtalálja a képen a címben szereplő aktot. A kiállítást megtekintő [[Theodore Roosevelt]] amerikai elnök is elítélően és nem igazán diplomatikus stílusban nyilatkozott. Duchamp képe, a kiállítás „leggyalázatosabb alkotása” annyira hírhedtté vált a harmadik hétre, hogy egy kaliforniai képkereskedő, Frederic Torrey látatlanul megvásárolta. A vihart arató „lépcsős akt”-on kívül Duchamp más alkotásokkal is szerepelt ''(Király és királynő aktokkal'', ''Sakkjátékos portréja)''. A vihar tükrében különösen érdekes, hogy a kiállítás idején Duchamp már nem is nagyon foglalkozott a festéssel, más kifejezési formákat keresett.
 
Ez a felfokozott hangulat kétségkívül elvonta a figyelmet más, többre érdemes alkotóktól és műveiktől. Egyébiránt hasonló heves indulatok jellemeztek már más, korábbi kiállításokat is: az 1905-ös Salon d’Automne VII. termében Matisse, [[André Derain|Derain]], [[Maurice de Vlaminck|Vlaminck]], Marquet, Manguin és Camoin művei előtt Louis Vauxcelles műkritikus így kiáltott fel: ''„[[Donatello]] vadállatok között!”''. A kiállításon több mint 2000 műalkotás volt kiállítva, de ez a terem foglalkoztatott mindenkit. Hasonló volt a helyzet az 1911-es Salon des Independants-on, ahol az akkor 41. számú kiállító teremben bemutatkozó Metzinger, Gleizes, Le Fauconnier, [[Fernand Léger|Léger]], [[Robert Delaunay|Delaunay]] és Laurencin kubista alkotásai vonták el a többiről a figyelmet (jóllehet [[Pablo Picasso|Picasso]] és [[Georges Braque|Braque]] voltak a mozgalom legjelentősebb alakjai).